A gombászók kötelezően betartandó alapszabálya: ismerjék fel a gyilkos galócát! Ameddig az erdőt járó nem ismeri meg tévedhetetlenül a gyilkos galócát, ne szedjen fel egyetlen gombát se. Hogy ne legyen a tudatlanság a gombászás akadálya, próbáljuk meg körülírni: milyen is a gyilkos galóca (Amanita phalloides Secr.)?
Júniustól szeptemberig elsősorban lombhullató erdőkben (tölgyes, bükkös) fordul elő – olykor fenyő alatt is –, mivel gyökérkapcsolt szimbionta. Ezért mezőn, legelőn soha nem találkozhatunk vele. Fiatalon a pöfetegekkel téveszthetik össze, mivel fehér burok rejti, de átvágva ezt, rögtön előtűnik a még „embrionális” állapotban levő gomba. A közepes méretű gomba kalapszíne halvány zöldesbarna, igen változóan árnyalt, emiatt a fűzöld galambgombával téveszthető össze. Fehér, elég széles lemezei sűrűn állók, a tönkre felkanyarodók, nem törékenyek (a galambgombák többségének is fehérek, ám törékenyek a lemezei). A lefelé kissé vastagodó, fehér tönkje „kígyóbőrszerű” rajzolatot mutat. Felső harmadán lelógó fehér gallér van (a galambgombáknak nincs gallérjuk, a csiperkéknek van, de ezeknek a lemezei kezdetben hússzínűek, majd fokozatosan barnák, teljesen éretten feketék). A gyilkos galóca tönkjének talajban levő talpát fehér, puha „bocskor” burkolja. Bocskoruk nincs sem a galambgombáknak, sem a csiperkéknek. Óvatlanul felszedve olykor a bocskor leválik a gombáról, így eltűnhet egyik fontos azonosító része. Minden azonosítandó gombát épen, valamennyi részét megőrizve kell a szakértőhöz vinni. Ez a gombászó második alapszabálya! Mivel szaga, illata nincs, íze kellemes fiatalon (mondják, akik túlélték a mérgezést), s ez újabb veszélyt jelent.
Halált okozó mérgei a fallotoxinok és az amatoxinok. Mindkettő úgynevezett sejtméreg (szerveink sejtjeit működésképtelenné teszik), és mivel a látható, érzékelhető tünetek 8–40 óra múlva jelentkeznek (amikor már nem lehet kihánytatni a gombát, mert megemésztődött), nem jut a beteg idejében a sürgősségre. Anélkül, hogy a mérgek kémiáját és hatásmechanizmusát itt részleteznénk, annyit még megemlítünk, hogy elsősorban a máj és a vese sejtjeit támadja meg az amatoxin (illetve ennek származékai), míg a fallotoxinok a gyomor-, bélhámsejteket.
Néhány képpel segítjük e veszélyes gomba felismerését. Az évekkel ezelőtt gyilkosgalóca-mérgezésben meghalt kökösi gyermeket csak igen gyors májátültetéssel menthették volna meg. Erre azonban már nem volt idő.
