CSUTAK ÁLMOS, Kolozsvár. Sepsiszentgyörgy szülöttjeként, ott eltöltött ifjúságom szép emlékei miatt fordulok a Háromszékhez, melyet a romániai magyar sajtó kiemelkedő termékének tartok, és hűséges olvasója vagyok. A közelmúltban ért az a megdöbbentő hír, hogy a nevemre 2000-ben kiállított birtoklevél már nem ér semmit, az összesen 8,7 hektáros örökségemet – köztük egy ötáras telket a Kolcza-tagban – nem lehet telekkönyvezni, eladni, beépíteni, mivel a számomra kiállított birtoklevélnél öt évvel korábban már telekkönyvezték.
Gondolom, erre néhai rokonom, Csutak Vilmos bátyám is megfordult sírjában, ezért a polgármesteri hivatalhoz fordultam, de csak nagyon alacsony szinten (földszint) fogadtak, s a legkisebb biztatást vagy ígéretet sem tették a hiba kielégítő orvoslására. Topográfus segítségével megállapítottam, hogy van még tartalék terület a város birtokában – ha nem is a Kolcza-tagban –, és erre időben és írásban iktattam is az igényemet.
NAGY PÉTER, Sepsiszentgyörgy. Nem tudom, hogy nem veszik észre az illetékesek, hogy a rétyi útkereszteződés körforgalomért kiált. Miután az utóbbi években városainkba, sőt, néhol falvainkba is mindenfelé körforgalmakat építettek – nem egy esetben rosszul vagy fölöslegesen –, arra nem hivatkozhatnak, hogy nincs pénz. Éppen oda nem jut, ahol a közlekedés biztonsága miatt a legfontosabb lenne? Ki a felelős ezért? Elég sokan járnak ott mindennap, szerintem a vak is látja, hogy a jelenlegi helyzet tarthatatlan. Vagy azt várják, hogy valami nagyobb baleset történjen? Jobb lenne ezt megelőzni.
N. A., Sepsiszentgyörgy. A Csíki utcában van három fafűtéses tömbház (az egykori traktoriskola mellett), amelynek belső udvarát 2011-ben a lakók kérésére rendbe tette a város, játszóteret azonban azóta sem épített oda, pedig a tervben szerepel. A valóságban ott csak a gaz nő, a gyermekek pedig – kicsik, nagyok, még huszonéves is van köztük – a középső lépcsőház elé gyűlnek, ott zajonganak és szemetelnek sokszor késő estig. A délutáni csendórát soha nem tartják tiszteletben, és ha valaki szólni mer, még ők csúfolódnak és fenyegetőznek, főként az idősebbekkel. A szülők, nagyszülők pártjukat fogják, én is értem, hogy nincs hol lenniük, de ezen egy hintával, pingpongasztallal lehetne segíteni, és kell is. Most az úttesten fociznak, de a zöldövezetet is kitapossák, a lakók által felszerelt kis (tanácsi) kerítést letörik. Már több beadványt is írtam emiatt, és a helyi rendőrség válaszában elismerte, hogy szükséges a játszóhely kialakítása, ki is jöttek, figyelmeztették a szülőket a gyermekek felügyeletére (nem tudom, a hatóságnak kell megmondania, hogy a kicsiknek este tíz után ágyban a helyük?), kihallgatáson is annyiszor jártam, hogy már szégyellem; igazat adnak nekem, de nem történik semmi: se csend, se játszótér. Pedig azóta már többet is felszereltek más negyedekben: nem tudom, régebb kérték, vagy többen aláírták?
VÁNCSA SZILVIA, Sepsiszentgyörgy. 2011 novemberében részt vettem az európai uniós programok tanügyi alkalmazottak számára szervezett bemutatóján. Érdeklődéssel hallgattam különösen a Comenius egyéni mobilitásprogram ismertetőjét, és úgy döntöttem, hogy megpróbálkozom vele. Az európai adatbázisból kiválasztottam egy informatikai témájú kurzust (digitális portfoliókészítés elsajátítását Ciprusban), de a jelentkezők hiánya miatt a szesszió elmaradt, így egy másikra iratkoztam be, amelyiket Svédországban (Göteborgban) szerveztek meg az idén. Összesen tizenketten vettünk részt hat országból: Romániából öt, Görögországból és Horvátországból két-két, Olaszországból, Franciaországból és Törökországból egy-egy pedagógus. Amióta működik az Ediped nevű program, azóta közel ezren vettek részt benne az unió tagországaiból. A képzés angol nyelven folyt, a végére mindenki elkészítette saját portfoliójának néhány oldalát. Ellátogattunk egy konferenciaközpontba, ahol fiatal matematikusok Euromath 2013 (ez is uniós program) tehetségkutató versenyét tartották éppen, valamint a Chalmers Egyetem tudományos fesztiváljára, melyen betekintést nyerhettünk a különböző szakok életébe. Szeretném ezt a programot figyelmébe ajánlani minden kollégámnak, mert kiváló alkalom az újdonságok felfedezésére, ötletek gyűjtésére.
FERENCZ BÉLA, Sepsiszentgyörgy. A ló régi barátja és munkatársa az embernek, az évezredek során kitenyésztett különböző fajták sokféle célt szolgálnak. Akármiért is tart az ember lovat, az mindig meghálálja a szeretetet és gondoskodást. Egy kilyéni ismerősöm mesélte, hogy amikor a magas szénaboglya tetejéről leesett, és ott maradt eszméletlenül, a közelben legelő lova rázta fel.
