Jézus Krisztust látjuk, amint Isten haragját feltartóztatja. Az Úr az ítélet kardját emeli fel a világ ellen, amely az egyházi és világi hatalom képviselőiben öltött testet. A fenyegetett emberiséget Mária a köpenyével akarja befedni, de ehhez nem elég hosszú a karja. Csupán a megfeszített Krisztus, ujjával magára mutatva, tudja Isten kardját puszta kézzel megragadni. Olyan erővel fogja az éles pengét, hogy a Szentlélek galamb formájában le tud szállni rá. Az 1511-ben készült festmény lesz az ihlet forrása, hogy Isten megítéli, de meg is menti a világot; a nyitott szem mellé társul az erős akarat. A ,,lekacagott szavak" bűnvallójával (Ady Endre) együtt mi is mondjuk: a letagadott családi kapcsolatok, fel nem vállalt gyermekek, elhanyagolt és megtagadott szülők témáját olykor nem lehet megkerülni.

A mimóza lelkületű első osztályos kislány előbb vallásóra után, később már naponta többször is, a szünetekben odasimul a tanító nénihez azzal, hogy ő ,,szereti Jézuskát", ,,sajnálja Jézuskát". A pedagógushoz illően tájékozott tanító néni megtudta, hogy azért, ,,mert ő is egyedül van édesanyjával, és nincsen apukája". A kép túlutal önmagán, hisz itt nem a Szent Családról van szó, melynek fontosságát a családeszmény védelmére már XIII. Leó pápa hangsúlyozta, nem is a mariológiától (szűz Mária és a kis Jézus), de még kevésbé Józsefről, Jézus földi atyjáról (akivel összefüggésben még lenne mondandó).

,,Te hiszel a szülés utáni életben?" — kérdezi a méhben levő magzat. ,,Még a maradványtünetekkel is kell számolnunk!" A maradványtünet pedig a csonka. Csonka az, aminek jókora része, darabja hiányzik, vagy legalábbis nem látszik; a szükségesből csak kevés maradt, ezért befejezetlen. Vagy akár valamely előzmény megszorítására félbemaradt. Nemkívánatos jelenségkép, avagy szobor, torony, vagy éppen ember...

Így van csonkító erő, mely csonkává tesz, és egyre inkább csonkuló világ, s benne a csonka család. Az okot részben az elmúlt ötven vagy tizennyolc esztendő társadalmi, illetve erkölcsi változásaiban keresem. Összetevőiből hadd említsem még a hagyományos családmodell összeomlását, a liberális törvényeket, a magzat-, gyermek- és családvédelem erőtelenségét és a nemzetölő, a terhesség természetes vagy mesterséges úton és körülmények között történő megszakítását, az abortuszt.

Igen. Az Európai Unió átlagának háromszorosa a magyar abortusz. A terhességmegszakítás megdöbbentő száma oknyomozásra késztet. Moralizáló következtetés és elvont tanulmányozás arra vall, hogy bensőséges, nyílt, élőszóval történő megnyilatkozás anya és leánya, tanár és diák, orvos és beteg között egyre kevesebb. Egyszerűen nem nőttünk fel magunkhoz, még kevésbé a ránk bízottakhoz. Még mindig elképzelhető az a kínos érzés, hogy őszinte megnyilvánulásunk esetén kedvezőtlen színben tűnnénk fel: apa, anya tanár. Olyan körülmény, mely miatt folt, bélyeg, restellkedés rejtőzik bennünk.

Gerhard Sauter székesegyházi oltárképén a töviskoronás megragadta a kard pengéjét. Csendben elindult a csonkákhoz, bénákhoz, paráznákhoz, vámszedőkhöz, nőkhöz... férfiakhoz.

Végül üzenem a napokban megszületni akaró tizedik unokámnak: Mi hiszünk a születés utáni életben! Hiszünk a halál utániban is.