A 2004-től egyetemi kihelyezett tagozati rangra emelkedett intézet tanszékvezető főigazgatója, dr. Fazakas József egyetemi tanár vázolja a tagozat történetét és terveiket.

Fazakas József: A kolozsvári egyetemi képzés első alapjait Báthory István Erdélyi fejedelem 1581. május 12-én kiadott dekrétuma alapján a jezsuita szerzetesrend hozta létre. Az oktatás latin nyelven folyt, a teológiai, filozófiai, valamint a jogi tudományok bacalaureatusi, doktori és magisteri tudományos fokozataival végezhettek az akkori diákok. Az 1872. október 12-én I. Ferenc József osztrák császár és magyar király által aláírt dekrétum alapján megalakult a kolozsvári magyar egyetem. Első rektora megyénk szülötte, a szentivánlaborfalvi Berde Áron tudós közgazdász professzor. 1920. február 1-jén megalakult a román tannyelvű egyetem. 1945-ben I. Mihály román király dekrétuma alapján létrejött a magyar nyelvű tudományegyetem, amely felvette a világhírű matematikus, Bolyai János nevét. A román tannyelvű egyetemet Victor Babeş orvosprofesszorról nevezték el. 1959-ben a kommunista hatalom egyesítette a két egyetemet Babeş―Bolyai néven. Ennek mostani rektora dr. Andrei Marga egyetemi tanár, széles látókörű, európai szemléletű személyiség. Jelenleg a Babeş―Bolyai Tudományegyetemnek több mint 50 000 hallgatója van 21 karon, 19 városban.

Méltán lehetünk büszkék, hogy a nagy múlttal rendelkező Babeş―Bolyai Tudományegyetem városunkban is létrehozta kihelyezett tagozatát. Ennek első igazgatója dr. Domokos Ernő egyetemi tanár.

A kihelyezett tagozat gyors fejlődését a kolozsvári központ anyagi támogatása mellett segítették a helyi hatóságok. Itt meg kell említenünk a megyei tanács akkori elnökét, Orbán Árpádot, valamint Sepsiszentgyörgy polgármesterét, Albert Álmost. A megyei főtanfelügyelő, Keresztély Irma, a Székely Mikó Kollégium igazgatója, Bíró Béla, a Tanulók Házának akkori igazgatója, Rákosi Zoltán, a Kós Károly Szakközépiskola akkori igazgatónője, Sike Vera, a Mikes Kelemen Elméleti Líceum igazgatói ― Pál Ferenc és Jancsó Árpád ― is értékes segítséget nyújtottak nekünk. E tanintézetek osztálytermeket bocsátottak a rendelkezésünkre. 1998-ban beköltöztünk a Gámán János Mezőgazdasági Szakközépiskola Csíki utca 50. szám alatti főépületének földszintjére és második emeletére. 2006-ban megkaptuk az egész épületet. Most, utólag is köszönjük az akkori segítségüket, mert anélkül intézetünk szárnybontogatása nehezebb lett volna.

Az elmúlt tíz év alatt 500 közgazdász, 375 közigazgatási szakember és 276 tanító végzett itt. Ezek a szakemberek beilleszkedtek a város, a megye, valamint Brassó, Hargita és Maros megye gazdasági életébe. Az elhelyezkedők aránya kilencven százalék, a tovább tanulóké pedig tíz százalék. Nem kaptunk olyan visszajelzést, hogy végzettjeink ne állták volna meg a helyüket, vagy nem tudtak elhelyezkedni a szerzett diplomájukkal.

Szintén eredménynek számít, hogy 2006-os és 2007-es végzőseink már itt, helyben tették le a kiegészítő, negyedik évet, és nem kellett Kolozsvárra menniük tanulmányaik kiegészítéséért. Fontos újdonság, hogy az elkövetkező időszakban a kizáró jellegű idegennyelv-vizsgát (angol, német és francia) végzőseink itt, helyben tehetik le.

Az 2007―2008-as egyetemi tanévben intézetünk keretében már három kar kihelyezett tagozata működik, összesen 1083 hallgatóval, román és magyar tanulmányi vonalon, nappali és távoktatási rendszerben.

A mostani egyetemi évben beindult a négyéves környezetmérnöki képzés is. Ez új kihívás.

Az elkövetkező időszakban intézetünknek a minőségi oktatás tökéletesítésének igénye szerint kell működnie. A tanítás mellett fontos szerepet tulajdonítunk a kutatásnak, hogy hallgatóink ne csak elméleti, hanem komoly gyakorlati tudással felvértezve hagyják majd el az egyetem padjait. Itt meg kell jegyeznem, hogy mostanság már nem elégséges a helyi alapkutatás. Be kell kapcsolódni a nemzetközi kutatási hálózatok munkájába, kapcsolatot kell tartani külföldi egyetemekkel, kutatóintézetekkel, laboratóriumokkal. Ez azt jelenti, hogy egy-egy tudomány vagy kutatási ág bizonyos részeivel foglalkozunk, a hiányzó láncszemeket a bekapcsolódott többi egyetem és kutatóintézet tudós szakembereitől kapjuk meg. A tudományok mai állása szerint nem engedhető meg az a luxus, hogy valaki olyasmivel kísérletezzen, amit már mások rég feltaláltak. Csak egymást kiegészítve lehet magas szintű és eredményes kutatómunkát végezni. Természetesen, így az anyagi erőforrások is megoszlanak. Ilyen értelemben már vannak kapcsolataink számos magyarországi egyetemmel. Tavaly nyáron kapcsolatot teremtettünk a franciaországi limoges-i egyetemmel is.

Tanszékünkön 18 címzetes egyetemi oktató tanít, közülük tizenkettő doktori fokozattal rendelkezik, négy doktorandusz. A címzetes egyetemi oktatókon kívül vannak óraadó oktatóink, akik részidőben tanítanak, városunk ismert és elismert szakemberei ők. Intézetünkben több olyan fiatal oktató is működik, aki nálunk végzett. Némelyek már megszerezték a tudományos doktori fokozatot. A többiek doktoranduszi vagy mesteri minőségben tanítanak. Ez nagyon fontos, mert bennük látjuk intézményünk folytonosságát és jövőjét. Büszkék vagyunk rájuk.

Intézményünk jövőképében fő szerepet játszik az egyetemi telep (campus) felépítése. Reméljük, hamarosan elkészül. A négyszintes épület (alagsor, földszint, I. és II. emelet) 6186 m² felületű lesz, ami majdnem négyszer nagyobb a jelenlegi székhelyünknél. Nyolc tanterem (60―60 hallgató részére), 24 szemináriumterem (30―30 hallgató részére), hat laboratórium és három amfiteátrum (170―170 hallgató részére) kap benne helyet. A teljes befogadóképességet 1830 hallgatóra terveztük.

Ahhoz, hogy egy város valódi egyetemi központtá nője ki magát, sok évre van szükség. De ha egyetemünk tovább is tartja eddigi lendületes fejlődését, akkor talán 20―30 év múlva a tanárok és hallgatók majd elmondhatják, hogy Sepsiszentgyörgy egyetemi várossá fejlődött.