Tusványos pénteki napján is kísértett a csütörtöki RMDSZ–EMNP pengeváltás, s mivel Borboly Csaba, Hargita megye tanácsának elnöke az előző évek hagyományához híven mégis megtisztelte jelenlétével a tábort (nem hiányzott egyébként a 24 éve rendszeresen visszatérő Eckstein-Kovács Péter sem), felélénkült a magyarázkodás, és időnként, igaz, csak elszórtan, hangot kapott a szemrehányás is.
Ez történt a Fejleszthető otthon – Székelyföld 2021 című előadáson is, melynek egyik szereplője a tüntetően távol maradó Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester lett volna. Kádár Magor kommunikációs szakember, egyetemi oktató tette szóvá, hogy egykoron, amikor még ő is a szervezőcsapat tagja volt, Tusványos a magyar–román párbeszéd fóruma volt, később átalakult a magyar–magyar párbeszéd helyszínévé, majd ebből magyar monológ lett, s most már ez is kilúgozódott, és eljutott a verbális agresszió szintjére. Sokat elárul, hogy szavait erőteljes taps követte, majd a szervezők már ismert magyarázkodása: aki fontosnak tartotta a nemzeti kérdést, az itt van. Borboly Csaba röviden csak annyit fűzött mindehhez, sajnálja, hogy kollégái nem jöttek el, s reméli, jövőre sikerül megtalálni a közös hangot. „Keressük a jót egymásban” – mondotta.
Az előadás-sorozat célja egyébként Székelyföld jelenlegi helyzetének, jövőbeni lehetőségeinek meghatározása lett volna. Benedek Erika Kovászna megyei önkormányzati képviselő, a Néppárt háromszéki elnöke kérdések felvetésével közelítette meg az otthon, a szülőföld fogalmát: mi valójában az otthon, milyen ez, miért ilyen, és milyen lehetne? Az ember, de egy közösség, népcsoport is akkor tud gyarapodni, ha biztonságban érzi magát. A székely társadalom védekezésre kényszerült, ez megnyilvánulhat a menekülésben (elvándorlásban) és az önpusztításban (öngyilkosság, alkoholizmus). Támadás esetén egy másik stratégia a küzdelem maga, s ezzel is gyakorta élünk, harcolunk az anyanyelvhasználatért a történelemoktatásért, a MOGYE-ért, nemzeti szimbólumainkért, és az autonómiáért, harcolunk elvett jogainkért, harcolunk az asszimiláció ellen – sorolta Benedek Erika, s következtetésként megfogalmazta: Székelyföld társadalma nem érzi biztonságosnak ezt az életteret, nem képviselik érdekeit azok, akiknek ez lenne a feladata, megcsappant minden rendü-rangú bizalom, ezt jelezte a választásokon a kihívóan magas távolmaradás. Hogy Székelyföld békés, gazdag régióvá váljék, magatartásunkon is változtatnunk kell, a fejlesztésekhez szükség van az uniós alapok jóval nagyobb arányú lehívására, de társadalmi békére is és valóságos fejlesztési akaratra – mondotta. „Ha más jövőképet szeretnénk, néhány dologban változtatni kell: a társadalmi bizalmat és biztonságot kellene visszaállítani, érdekalapú szemléletünket értékalapúvá kellene változtatni, hisz a társadalom erejére, a közösségi erőkre alapozhatunk, de ez az erő attól függ, mekkora a tagjai közötti együttműködési képesség”– fogalmazott a néppárti politikus, aki azzal zárta előadását: „hiszek abban, hogy Erdély lehet kelet Svájca. Ez a mi otthonunk, a mi felelősségünk, mi lesz vele.”
Nagyon fontos lenne Székelyföldet definiálni, meghatározni pontosan, mettől meddig terjed, de a jövő szempontjából az is lényeges, sikerül-e pozitív identitásként megfogalmazni a székelységet. Eddig elsősorban negatív definíciók forogtak: a székely, az nem magyar, több annál, és a székely az, aki semmiképpen nem román. Az önmeghatározásban, a pozitív identitás kialakításában segít a Székelyföld 2021 projekt, amely Európában eddig egyedi módon az egész régiót próbálja kulturális fővárossá tenni, ez már felmutatható érték lenne rengeteg hozadékkal, melyeket láthattunk Nagyszeben esetében is. Tagja a csapatnak, amely ezen dolgozik, céljuk, hogy egységesként definiálják ezt a régiót – vázolta Kádár Magor. A közönséget is bevonták a szimbólumkeresésbe, Székelyföldnek sok jellegzetessége van, ezek közül kell kiválasztani a legütősebbeket, amelyek felmutatásával Európában, de a a világ bármely táján azonnal erre a térségre gondolnak majd. Ez egy alulról felfelé építkező folyamat – hangsúlyozta.
„Székelyföld ügyét ki kellene menteni a napi iszapbirkózásból, és jó lenne, ha elkezdenénk inkább azon gondolkodni, mire van lehetőség, mit cselekedhetünk. Székelyföldnek vannak erősségei és gyengeségei, de ne beszéljünk csak a gyengeségekről, bölcsebb és hatékonyabb lenne, ha az erősségekre koncentrálnánk” – hangsúlyozta Borboly Csaba. Az egyik ilyen erősség, amely óriási kitörési pont lehetne, az a mezőgazdaság, erre építve lehet élelmiszeripart, turizmust fejleszteni. Példaként említette, hogy Hargita megyébe az alanyi uniós támogatásokból (területalapú támogatások, állattartásért járó juttatások) az emberek bankszámláira egy év alatt összesen 65 millió eurót utaltak át, ez több, mint amennyi egy egymilliárd eurós évi termelésű gyár jövedelméből helyben maradna. Sok kicsi sokra megy – hangsúlyozta, és hozzáfűzte, ez lehetne az otthonépítés alapja, sírásra, kéregetésre ugyanis nem lehet jövőt építeni. Fel kellene azt is ismernünk, hogy számos dolog, amit az autonómiához kötünk, jelen körülmények között is megvalósítható, élni kellene ezekkel a lehetőségekkel. Nagyon fontos a civil társadalom szerepvállalása, hogy az emberek maguk találják ki jövőépítő terveiket, akkor érzik azokat igazán magukénak, a politikának kicsit hátrább kell lépnie, hagyni mindenkit érvényesülni – hangsúlyozta Borboly Csaba, s kiemelte, a fiatalok sem mennek el, ha érzik, feladatuk, szerepük van itt.