J. Á., Felsőrákos. Van, amin gondolkozni mostanában: a sok piszkos politikai nyilatkozatból az már kiderült, hogy a fő cél a nemzetállam marad, hiába tesznek kisebb engedményeket a kisebbségeknek. Készakarva tudatlannak tettetik magukat, akik azt állítják, hogy Székelyföld nem létezik, nem is létezett soha.
A székely zászló használatát ugyan némelyek megengednék, hiszen az analfabéták számára az csak rongy – jogot azonban nem adnának hozzá, a magyar oktatást és ezzel a társadalomépítést, azaz értelmiségünk kialakulását hátráltatják, elvágva megmaradásunk egyik fontos pillérét. A felháborító az, hogy minket tartanak nacionalistáknak a helyi hivatásos románok, akik abból élnek, hogy feszültséget gerjesztenek, nem létező sérelmeket nagyítanak az egekig Bukarestben. Ez áldatlan helyzetet az RMDSZ sokszor téves hozzáállása is elősegítette, és miután évekig részt vettek a kormányzásban különösebb eredmény nélkül, most már afféle késői, hegy alatti abrakolásnak tűnik a jogainkért való kiállás. Lyukas már az az ernyő, nem véd a rossz időtől!
BOCZ KLÁRA, Sepsiszentgyörgy. Manapság a tévécsatornákból rendszeresen értesülünk az iskolákban történő korrupciós esetekről, csalásokról, úgy terjed a jelenség, mint valami fertőző betegség. Szerintem a tanárok és a szülők egyaránt hibásak, tisztelet a kivételnek. Elsősorban a szülők, akik jobban tennék, ha leültetnék gyermekeiket tanulni, mert a pénzért vett bizonyítvánnyal buták maradnak. A megvásárolható tanárok lelkiismeretéről is lehetne beszélni. Sajnos, az ifjú nemzedék ezt látja, ezt tanulja, és ha így haladunk, még tantárgy is lehet a csalás, lopás, korrupció. Mi lesz így belőlük? A közmondás úgy tartja, „tanulj, tinó, ökör lesz belőled”, de nem mindegy, hogy mit tanul az a fiatal! Sokan büszkék arra, hogy Romániában élnek, de az ország vezetői, törvényhozói olyan törvényeket fabrikálnak, hogy ők is jól járjanak, még a börtönből is hamar kiengedik őket – ha oda kerülnek, jól viselkednek, talán mert nincs, mit lopni odabent... Mire legyen büszke, mit tanuljon a mai diákság?
VERES PÁL, Sepsiszentgyörgy. Nem tudom elképzelni, hol vannak a csendfenntartó erők esténként. Nálunk a Csíki negyedben minden áldott este éjfélig áll a bál az utcán. A tizedik emeleten lakom, de hozzám is felhallatszik a kiabálás, aki pedig szólni mer, azt olyan szavakkal torkollják le, hogy leírni sem lehet. Még fellökni is képesek az embert. És sehol egy rendőr, pedig olykor hemzsegnek, mint a hangyák – csak éppen nem akkor és ott, ahol a leginkább szükség lenne rájuk. Talán félnek a Csíki negyed rendbontóitól? Nem azért kapják a fizetésüket?
M. M., Sepsiszentgyörgy. A minap rendbe tettük a tömbházunk előtti zöldövezetet: eltakarítottuk a szemetet, kiszedtük a gyomokat, megnyírtuk a sövényt, a fákat, fel sem lehet ismerni a helyet. Többen, több családból dolgoztunk ott, az eredménnyel mindenki meg volt elégedve (azok is, akik nem tudtak részt venni lakókörnyezetünk megszépítésében), csakhogy másnap a helyi rendőrség megbüntetett 300 lejre – a közmunkázók közül egyedül engem –, amiért a díszfákat megnyírtuk. Nem tudom, mi ez, most már kötelező a zöldövezetet karbantartani – ezt eddig is elvégeztük, a saját erőnkből –, de ha megtesszük, büntetnek. Nem értem.
FERENCZ BÉLA, Sepsiszentgyörgy. A Sugásfürdőre látogató emberektől hallottam, hogy nagyon jó elképzelések kezdtek ott alakot ölteni. A remek adottságokhoz – tiszta levegő, erdők, borvízforrások, mofetta – különböző sportolási és szórakozási létesítmények épülnek, és ha mindaz megvalósul, amit elterveztek, télen-nyáron érdemes lesz oda látogatni. A két sípálya már bizonyított, a gyógykezelési lehetőség is adott, a tartalmas kikapcsolódást szolgáló eszközök pedig folyamatosan bővíthetők. A brassói Keresztényhavas példáját hoznám fel: a XIX. században csak erdőkkel és legelőkkel borított hegy volt, ma pedig nemzetközi rangú üdülőhely. Sugásfürdő is azzá válhat, ha okosan fejlesztik.
.jpg)
