Fordulópont és környéke
A diktatúrákban a mégoly békés ellenállásnak a gondolatát is megtorolták az állami erőszakszervek, a kurta polgári korszakok pedig a brutális többségi etnokráciához nagyon közel álló állapotokat honosítottak meg. Eme előnytelen helyzet a ’89-es fordulat után kezdett változni, az EU-s integráció folyamatával pedig – mint a székelység nem egy vezetője és szervezete ma már nem rejti véka alá – a demokratikus kibontakozásnak nemcsak a belső igénye erősödött fel, de külső körülményeit is meg kellene teremteni. Biztató kezdetek már léteznek: érzékeli a változás sürgetését a többségi elit némely csoportja, javul az anyaország, a magyar pártok hozzáállása, mi több, komoly jogalkotói eredmények születtek, a határok feletti nemzetegyesítés előrehaladó folyamat, a nemzetközi viszonyok számos pozitív példát nyújtanak és belső EU-s törekvések is útjukra indultak.
Nyilvánvalóan eltolódnak az eddigi politizálás belső súlypontjai úgy általában is, a népcsoportok önrendelkezési törekvései pedig a többségi demokráciák rendszerének hiányosságaira egyre inkább rávilágítanak. Tapasztalhatjuk: nem egyformán kompromisszumkészek a nemzeti többséget alkotó erők. Néhol engednek a kisebbségi elvárásoknak, néhol nem, van, ahol elébe mennek a konfliktusok kiéleződésének, van, ahol regionális specifikumok több államot diszkriminatív egységfrontba taszítanak, van, ahol makacsul kisiklatnának minden fejlesztési kísérletet, és akad, ahol már a pozitív kibontakozás módozatain törik a  fejüket. Mint a legutóbbi  ún. polgári kezdeményezéshez fűződő mozgalom  bizonyítja, a magyarságra és benne az erdélyiekre kiemelt szerep várhat akár kontinentális értelemben is a demokrácia rendszerének finomításában.
Mi, székelyek is olyan egzisztenciális helyzetben vagyunk, olyan erkölcsi és szellemi, valamint politikai eszközökkel rendelkezünk vagy fogunk rájuk szert tenni a közeljövőben, hogy az úttörőkhöz csatlakozva, nagyon fontos uniós és magyar, erdélyi és romániai közéleti gondok megoldásához járulhatunk hozzá az elkövetkező egy-két évtizedben vagy még hosszabb távon.
Az ezeréves székely história is fordulópontjához látszik közeledni, egy mindig is létező, többé-kevésbé elismert vagy elnyomott, de teljesen soha fel nem számolt – mert a demográfiai, társadalmi tényektől a legelvadultabb diktatúra sem képes teljesen eltekinteni – székely és székelyföldi különállás, önrendelkezési forma korszerű újrafogalmazása vár a mai nemzedékekre.
Az alapok hát felszámolhatatlanul léteznek, a területi és  népesedési, mi több, a relatív társadalmi különállás is fennáll, a népi öntudat szintén, az akarat is megszületőben és egységesülőben a váltáshoz.

A polgári engedetlenség ­újdonsága
A polgári engedetlenség, bár előzmények léteztek, tulajdonképpen tömegesen még nem érvényesített eszköze a székely jogbővítő törekvéseknek. Alapjában véve békés jogi és politikai stratégiáról van szó, amely azonban a törvénytisztelethez merőben másként viszonyul, mint az az eddigiekben nálunk megszokott volt. Hogy ismertetésének mindjárt a közepébe vágjunk, hadd idézzük napjaink leginkább folyamodott hivatkozási forrását, a Wikipedia szabad internetes enciklopédiát, ahol a következőképpen határozzák meg: „Erőszakmentes jogellenes tiltakozási forma, a hatalommal való együttműködés valamilyen fokú nyilvános megtagadása, annak tevékenysége miatt. Célja a hatalom közérdekű tevékenységének megváltoztatása vagy annak javítása”.
E  meghatározásban, illetve az azt követő vázlatos kifejtésben mi is megtalálhatjuk a számunkra fontos fogódzókat: „A polgári engedetlenség eredete a felvilágosodás korához, a kispolgárság tömegeinek kialakulásához és a demokrácia (népuralom) bevezetéséhez kapcsolódik. A demokráciában a közhatalom feladata, hogy védje a nép (polgárság) szabadságát, tulajdonát és biztonságát. Ha a közhatalom nem teljesíti a tőle elvárt feladatokat, a  törvényeket a maguk céljaira formálják, vagy ha az sérti a társadalmi igazságosság elvét, például a többség akaratát rákényszeríti egy kisebbségre, akkor a polgároknak jogukban áll rámutatni erre, és ha szükséges, akkor morális joguk ellenállni. A polgári ellenállás támogatói szerint az állampolgároknak kell rámutatniuk a társadalmi igazságtalanságokra. Azonban előfordul, hogy a tiltakozás törvényes módját (a hatalom képviselőjének megkeresése, beadvány írása, tüntetésen való részvétel) figyelmen kívül hagyja a közhatalom. Ilyenkor a polgároknak még a törvények megsértése útján is meg kell tenniük, hogy jobb belátásra ösztönözzék a sokak által tévedhetetlennek tartott közhatalmat, ugyanis a kialakult helyzet lehet olyan rossz, hogy megalkuvásnak számít annak létét elfogadni.”

Formái
No de mégis milyen alakot öltött az eddigiekben, az elvontságokat kevésbé kedvelők számára hogyan lehet szemléletesebben megjeleníteni? Gondoljunk arra, a mai Indiát – mára világhatalom, és még inkább az lesz – angol gyarmati állapotából nem forradalom, nem annyira fegyveres harc, hanem az erőszakmentes passzív ellenállás szabadította fel és tette független állammá. A történelmi tradíciói láncára fűzött népet elnyomottságából a Ghandi vezette passzív ellenállás vezette ki, úgyszólván kiutálták az angol impériumot ebből a hatalmas, szubkontinensnek nevezett kincsesbányából. Hasonlóképpen e mozgalom vezetett a dél-afrikai apartheid-rendszer összeomlásához. No de kisebb népeknek, népcsoportoknak – India, Afrika konglomerátum – más horderejűek a céljai, bár mindenütt az emberi és népi  méltóság védelméről van szó.  Ezeknek megfelelően lehet  és kell választani az eszköztárból, melyeket így sorol fel enciklopédiánk:
„a) Nem engedélyezett békés tüntetés, tiltakozás a közigazgatás tevékenysége ellen: tiltott ülősztrájk, tiltott útlezárás, létesítmények, területek önkényes elfoglalása, közigazgatási intézmény rendezvényének megzavarása
b) a közigazgatási törvény, rendelet vagy utasítás megtagadása: a közpénz befizetésének megtagadása, a katonai szolgálat megtagadása
c) a meglévő közigazgatás és a közintézmények semmibe vétele és helyettük újak létrehozása.”
Az utóbbira itt a történelmi és térségbeli tőszomszédságunkban volt példa alig másfél évtizede, igaz, sikerre a koszovói albánság törekvéseit nagyhatalmi, sőt, NATO-segítség vitte, különlegesen tragikus körülmények közt.

Az SZNT figyelmeztetése
Ezért is figyelmeztet a Székely Nemzeti Tanács a fokozatosság elvére 2011 novemberében keltezett felhívásában:
„Amennyiben Románia kormánya nem mond le az ország regionális felosztásának Székelyföld területi integritását sértő, antidemokratikus, a székelység kifejezett akaratát és Románia nemzetközi kötelezettségvállalását semmibe vevő tervéről, akkor nekünk, érintetteknek fel kell készülnünk a tömeges tiltakozásra, beleértve a polgári engedetlenség különböző formáit is. Tekintettel a székelység hagyományaira, ezekbe a hagyományokba gyökerező erkölcsi törvényekre a Székely Nemzeti Tanács elhatározza:
1. Felhívja Székelyföld lakosságát, akár a polgári engedetlenség eszközével is védje meg a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen megfogalmazott elvet: Székelyföld fel nem osztható és be nem olvasztható, csakis természetes, történelmileg kialakult regionális határai közt, önálló, többlethatáskörökkel rendelkező autonóm közigazgatási egységként képzelhető el a jövőben, amelynek egyben különálló fejlesztési régiónak is kell lennie. Azt az Európai Unióban elfogadott elvet kell irányadónak tekinteni Románia számára is, amelynek megfelelően, a régiókat nem kijelölni, hanem elismerni kell.
2. A polgári engedetlenséget a küzdelem végső eszközének tekinti, amennyiben a képviseleti demokrácia hagyományos lehetőségei kimerültek, és Székelyföldnek a fentiekben megfogalmazott területi integritása ezekkel már nem védhető meg.
3. Felkészülve a polgári engedetlenségre leszögezi azokat az alapelveket, amelyeknek a mozgalomban érvényesülniük kell:
– Az erőszakmentesség elve: soha nem szabad erőszakot alkalmazni, még válaszként sem az erőszakos fellépésre. A hatóságok esetleges erőszakos fellépéseivel szemben csak a passzív ellenállást (együttműködés megtagadása) tartjuk megengedettnek.
– A szolidaritás elve: A polgári engedetlenségnek a legszélesebb társadalmi támogatottságra kell épülnie. Ezért minden cselekvést meg kell előznie a széles körű konzultációnak a civil társadalom szervezetei, a székelyföldi választott tisztségviselők és az önkormányzatok között, és azokat a közmegegyezésnek megfelelően kell végrehajtani. Megfelelő időben létre kell hozni egy szolidaritási alapot, amely révén a közösség segítheti azokat, akiket a polgári engedetlenségi mozgalomban való részvételért kiemelt megtorlás ér.
– A fokozatosság elve: A polgári engedetlenség minden lépését meg kell előznie a figyelmeztetésnek, a tömeges tiltakozás különböző jelképes formáinak (karszalag vagy kitűző viselése), és a mozgalom minden szakaszában késznek kell mutatkozni a tárgyalásra, amennyiben a hatalom erre készséget mutat.”