Imreh András SepsikőröspatakonSáska sógor megújulhat

2013. augusztus 7., szerda, Gazdaság

Nehéz lenne eldönteni, hogy az élete delén levő, dolgozó és alkotó, Nagykárolyban élő Imreh András étolajgyári közgazdásznak mi áll közelebb a lelkéhez: gyakorlott genealógusként megírni a sepsikőröspataki Imreh család történetét, avagy újabb történetekkel kiegészíteni felmenője, Imreh Lajos Sáska sógor című, 1985-ben a bukaresti Kriterion Könyvkiadónál megjelent, tréfás történeteket tartalmazó kötetét.
 

– Ki az a személy az Imreh családban, aki örökölte édesapja, Imreh András (1924–2011) mókamesteri tehetségét? – kérdeztük Váncsa Lajosné Imreh Csillától, a sepsi­kőröspataki Csilla Panzió névadójától és működtetőjétől.
– Testvérbátyám, Imreh András örökölte ezt a tehetséget – felelte. – Könnyen meg­teheti, hogy elbeszélget vele, mert éppen itthon van rokoni látogatáson.
Imreh András elmondta, hogy az ő birtokában a Sáska sógor-kötet szerkesztőjének, néhai tordai tanár és néprajzkutató ifj. Imreh Lajos és édesapja, id. Imreh Lajos hagyatéka. Valóban szeretné, ha össze lehetne hozni egy új kiadást. A diktatúra idején a szer­kesztőnek – néhai Vöő Gabriellának – felette kemény nyelvezeti feltételeket szabtak, s alaposan meg kellett fésülnie a tréfákat, a rusztikusabb kifejezések kigyomlálása révén sokat vesztettek a viccek eredeti hangulatukból. Ezt szeretné visszaigazítani és kibővíteni  újabbakkal, olyanokkal, amelyek akkor valamilyen oknál fogva kimaradtak. Erre kellene pályázni, partnert keresni, talán éppen a Kriza János Néprajzi Társaságnál, mert meg­győződése, hogy bármennyire is merész vállalkozás manapság a könyvkiadás, ennek a műfajnak lenne piaca. Arra kértük Imreh Andrást, mondjon el az olvasóknak egy ke­vésbé ismert tréfát.
– Az idős székely elment az erdőre. Jól meg­rakta a szekerét, de gyenge volt lovacskája. Leszállt és ballagott a ló mellett, de nehezen haladtak. Eszébe jutott, hogy van a lajbi zsebében egy csípős paprika, amivel bekente a lónak a hátsó felét. Meg is ugrott a ló, trappolt hazafelé. Igen, de a székely nem ért vele. Hamar megkente magának is az északos felét, csak egy kicsivel többet talált tenni magának. Pillanatok alatt hazaért és odakiáltott feleségének: Asszony, ha hazajön a ló, fogd ki a szekérből, mert nekem még egyet kerülni kell!
– Édesapánk valóban nagy mestere volt a mókának – szólt közbe Imreh Csilla. – Egy olyan névnapra is emlékszem, hogy este megkezdte a vicceket, s még reggel is tartott belőle.
E sorok írója is jól ismerte néhai Imreh Andrást. A rendszerváltozás után Mezőtúr város Sepsikőröspatakkal kötött testvértele­pülési kapcsolatot. Kirándulásra indultunk a Szent Anna-tóhoz. Akkor is megismétlődött a névnapi sztori. Imreh Bandi bácsi véget nem érő vicceivel szórakoztatta a vendégeket, s akkor is maradt belőlük még az esti vacsorához is! Viccszerető ember volt e sorok írójának egy­kori kedves tanítómestere, néhai Imreh Do­mokos (1915–2002) is. Életkedvét és vi­dámságát élete végéig a tréfák is táplálták.
Nemcsak a tréfa, hanem a nagyon hasznos családkutatás is hagyomány az Imreh családban. Főleg a magyarországi Dabason elhunyt Imreh József (1868–1946) főszol­gabíró művelte nagy szakmai tudással és szorgalommal. Ezt örökölte és folytatja adatközlőnk, Imreh András. A dabasi fő­szolgabíró anyagának egy része a Sepsi­szentgyörgyi Levéltárba került a másik Sepsiszentgyörgyön elhalt jeles genealógus, néhai dr. Imreh Barna (1908–1982) révén. A Dabasról hazakerült adatok a dr. Imreh Barna gyűjteményben találhatók. Az eredetileg sepsiszentkirályi Imreh család adatai a sepsiszentgyörgyi székhelyű Erdélyi Genealó­giai Társaság segítségével már Imreh Andás CD-in vannak. Neki 1470-ig sikerült visszavezetnie a családfát. Megszállottságának bizonyítékaként,  akárcsak a pénztárcáját, laptopját is hazahozta szülőfalujába. Kutatásai révén sok száz háromszéki családdal kap­csolta össze famíliáját. „Számomra a családkutatás siker és öröm. Ha én egy köznapi, nagyon elfelejtett embert felfedezek és beillesztem egy táblázatba, megmentettem őt az örökkévalóság számára” – mondta Imreh András.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 514
szavazógép
2013-08-07: Gazdaság - Kisgyörgy Zoltán:

Tájfaggatóban Háromszéken és a Barcaságon

A Viharsarok fővárosában élő, Meteor nevű honismereti csapat számára eddig ismeretlen táj volt Háromszék és a Barcaság. A csapat fele már zsenge koránál fogva sem járhatott a Székelyföldön. A múlt és a jelen valóságára voltak kíváncsiak, merthogy az útikalauzok és a média ritkán nyúl le a dolgok-történések mélyére. Ismeretekkel gazdagodva keresték a történelmi igazságot Ojtoztól Törcsvárig.
 
2013-08-07: Magazin - :

Mit esznek majd ükunokáink?

Marhaőssejtből laborban növesztették, hamburgerpogácsává gyúrták, és hétfőn megkóstolták a világ első műhúsból készített burgerét. Ha minden jól megy, tíz év múlva már bárki süthet belőle rántott húst. Végül is vegánnak sem rossz.