Júliusban volt 18 éve, hogy a II. világháború óta európai földön elkövetett legkegyetlenebb tömeggyilkosság megtörtént. Hiába telt el azonban a srebrenicai mészárlás óta közel két évtized, az elborzasztó esemény napjainkig számos elvarratlan szálat hagyott maga után. Az áldozatok pontos száma ismeretlen, a tömegsírok azonosítása befejezetlen, a felelősök Hágában várnak ítéletükre, miközben a véres esemény élő seb Bosznia-Hercegovina történelmében.
A srebrenicai gyilkosságok évfordulóján idén is több mint húszezer ember érkezett a Potocariban található emlékműhöz, hogy részt vegyen 409 nemrégiben azonosított áldozat temetésén. A Jugoszlávia felbomlását követő véres polgárháború alatt a boszniai szerb hadsereg etnikai tisztogatása csúcspontjának tekinthető a vérengzés, amely során öt nap alatt közel 8000 muszlim vallású, főként férfiakat és fiúkat végeztek ki. Eddig összesen 6066 holttestet azonosítottak, de a tömegsírok feltárása napjainkig sem fejeződött be.
Felelőst keresve, ítéletre várva
A délszláv háború a modern történelem egyik legpontosabban dokumentált háborújának tekinthető, hiszen az évek során több ezernyi tanúvallomást rögzítettek a Hágai Nemzetközi Törvényszéken, a gyászoló hozzátartozók mégsem érezhetnek elégtételt. A több mint 8000 emberéletet követelő vérengzés elkövetésével vádolt Radovan Karadžić és Ratko Mladić ellen folytatott perek jelenleg is zajlanak Hágában, hiszen több évnyi bujkálás után csak 2008-ban, illetve 2011-ben kerültek a hatóságok kezére. Az ügyészség állítása szerint bizonyítékokkal rendelkeznek arról, hogy az etnikai tisztogatást előre eltervezett szándékkal hajtották végre egy homogén szerb terület létrehozása érdekében. A gyanúsítottak azonban tagadják a népirtás céljával elkövetett tömeggyilkosság tényét. Mladić mint a boszniai szerb erők egykori parancsnoka összesen 57 vádpont miatt áll bíróság előtt, s különös kegyetlenségéről megannyi beszámoló árulkodik. Módszerei olyannyira brutálisak voltak, hogy még az egykori jugoszláv miniszterelnököt, a srebrenicai mészárlásért szintén felelőssé tett Slobodan Miloševićet is elborzasztották egykoron. Mladić szavaival élve azonban „akié az ország, az rajzolja a térképet”, s az ellene felhozott vádakat pedig visszataszítónak és elnagyoltnak tartja, mivel állítása szerint minden tettével a hazáját és a népét védte. A boszniai szerbek egykori politikai vezetője, Karadžić álláspontja szerint ő nem pert érdemelne, hanem elismerést, amiért mindent megtett a boszniai háború elkerüléséért. A hágai törvényszék a személyes felelősségen túl a szerb államot is bűnrészességgel vádolja az 1995-ben történt eseményekért. Szerbiában azonban mindmáig komoly feszültségeket kelt az ügy, mivel sokan nem bíznak a Hágában ismertetettek hitelességében. A nacionalista érzelműek gyakran érvelnek azzal, hogy a boszniai háború szerb áldozatairól szinte alig esik szó a történtek megítélésekor.Nehéz a múlt bevallása, mégis úgy tűnik, a szerb állam képviselői egyre több hivatalos gesztust tesznek az áldozatok családjai felé. 2010-ben a szerb parlament fejezte ki együttérzését a hozzátartozókkal, idén pedig a szerb köztárasági elnök, Tomislav Nikolić olyan kijelentést tett, amelyet eddig egyetlen szerb állami tisztviselő sem, bocsánatért esedezett minden, Srebrenicában elkövetett bűncselekményért, amelyért szerbek tehetők felelőssé.
Mit tanultunk a tragédiából?
A délszláv háborúval kapcsolatban rengetegszer merült már fel a nemzetközi közösségek szerepe és a hatékony fellépés hiánya. A tragédia érintettjeinek nyughatatlan lelkét leginkább az a kérdés mardossa, miként lehetett volna megelőzni ezt a szörnyű eseményt. Mint az ismeretes, hiába tartózkodott 1995 nyarán egy kis egységnyi holland kéksisakos Srebrenica városában, a szerb csapatok túlerejével szemben tehetetlenül nézték végig a mészárlás borzalmait.
Mindeközben napjaink szíriai eseményeit figyelvén nem is lehetne aktuálisabb a kérdés: tanult-e valamit a nemzetközi közösség a délszláv háború tragédiáját közvetlen közelről szemlélve? Megrázta-e a döntéshozókat a több ezer emberéletet követelő esemény, s elegendő volt-e ez az elmúlt két évtized arra, hogy megfelelő stratégiát dolgozzanak ki hasonló vészhelyzetekre vagy továbbra is struccpolitikát folytatva kivárnak, míg megannyi ártatlan ember éli át egy újabb háború földi poklát?
(Kitekinto.hu, Pákozdi Anita)
