Félkatonai kiképzés – a vitát sem kerülő, nyílt közéleti beszélgetések; az ország szétszabdalásának veszélye – békés, ám mozgalmas családi programok... Sorolhatnánk a szögesen ellentétes megítéléseket, amelyek az idei EMI-táborról kiolvashatóak, újranézhetőek az utóbbi napok hazai sajtójából. Igaz, előbbieket kizárólag azok írják-mondják-kommentálják, akik soha nem fordultak meg az immár Borzont mellett tartott táborban.
Ők a mindenkori szolgálatos uszítók, akik – mellőzve minden szakmaiságot, vagy éppen emberi jóérzést – a legsötétebb szekus időket idézve „teremtik” a feszültséget. Erre cuppan rá a politika, előbb általában a kisebb, periferikus alakulat egy-egy eddig ismeretlen korifeusa, aztán fajsúlyos politikusok, sőt, a diplomácia és az élvonalbeliek is ráerősítenek.
A legújabb „ráhangolódást” szerdán – ekkor indult a tábor is – már beindították az egyik román hírcsatornán: egy videomegosztós anyagot használva háttérnek (amit azóta sokkoló és undorító tartalma miatt le is vettek az internetről) a Székely Nemzeti Tanácsot az Al-kaidával hozták összefüggésbe. A téma a következő napokban, immár tábori „szörnyűségekkel” fűszerezve került napirendre több csatornán is, a múlt hét végi diplomáciai pengeváltás, majd a hét eleji (párt)elnöki nyilatkozatok pedig továbbgörgették. És nincsen vége...
Legyinthetnénk is tábori emlékeinket rendezgetve, felidézve a gyermeksátor békés és tevékeny hangulatát, a Keskeny út sátorban igehallgatásra, beszélgetésre vagy aktív kikapcsolódásra vágyók áhítatát, a gitáresteken együtt éneklők egymásra hangolódását, a borkóstolók kultúrával fűszerezett beszélgetéseit, az esti koncerteken csápolók szelíd „dühöngését”, vagy a szókimondó, egymással vitázó, sokszor radikális politikai megközelítéseket hangoztató előadásokat, a szólásszabadság rövidnadrágos fórumait.
De nem legyinthetünk, mert olyan tűzzel játszanak a távolból értelmezők, tiltakozók, sőt, uszítók, ami – a lakosság médiabefogadási képessége miatt is – könnyen elharapózhat. Vagy ÉPPEN ez lenne némelyek szándéka?
