Januárban szuperköltségvetést, új tankönyveket, több óvodát ígért többek között Remus Pricopie oktatási miniszter, most pedig azt állítja, minden a legnagyobb rendben, tartják a tervezett határidőket a tankönyvreform folyamatában, és jól halad az új idők új szellemében megszövegezett törvény alkalmazása más vonatkozásaiban is.
Ha ez igaz lenne, már most kampányolni kellene azért, hogy a következő mandátumot is megszerezhesse, hisz végre lenne olyan minisztere az oktatásnak, aki kihasználva a rendelkezésére álló hatalmi időt, valamiféle következetességet is bevezethetne, nem úgy, mint a forgószél sebességével váltakozó elődei.
Jut eszünkbe mindez annak okán, hogy minap azt nyilatkozta Remus, a halandzsázó: annak ellenére, hogy némelyek politikai blokád alá helyezik az érdekeiket sértő reformot, határidőre kész lesz az új tartalmú elsős tankönyv és annak digitális változata. Csakhogy a tankönyvek elbírálásának módszertanára kiírt közvita sem ért véget, a könyvek műszaki feltételeit előíró szabályzók homályosak, arról nem is szólva, még azt sem tudják az érintettek, az elektronikus információtárolás melyik technológiáját felhasználva készítsék el a mindenki számára elérhető könyvkészletet, mert nem mindegy, hogy a sokféle ketyere melyik változatán tanulhat interaktívan a nebuló.
És amíg ilyenszerű félrevezető nyilatkozatokkal azt hiteti el ország-világgal, hogy minden rendben oktatásvonalon, addig az általános és középiskolák végzősei, a véglegesítő és versenyvizsgázó pedagógusok eredményeit tartalmazó statisztikákból azt olvassuk ki, semmi sincs rendben. Eme jól működőnek kikiáltott játszmában pedig a romániai magyarság az országos átlagnál is vesztesebb, fiataljai esélytelenebbek a többségieknél, mert azt sem tudják érvényesíteni, amire törvényesen joguk lenne. Többek között nem valósult meg a román nyelv idegen nyelvként történő, minden bizonnyal az eddiginél sikeresebb oktatása, nincsenek anyanyelven megírt tankönyveink, az állami felsőoktatásban akadályok egész sora áll az önálló magyar egyetem útjába, de még önálló tagozatot sem hozhatunk létre az orvosképzésben. Ami pedig a meg nem valósított jogérvényesítések teljes sorát illeti, az olyan hosszú, hogy talán a trianoni határt is körbeérné.