Ha ez igaz lenne, már most kampányolni kellene azért, hogy a következő mandátumot is megszerezhesse, hisz végre lenne olyan minisztere az oktatásnak, aki kihasználva a rendelkezésére álló hatalmi időt, valamiféle következetességet is be­vezethetne, nem úgy, mint a forgószél sebességével váltakozó elődei.
Jut eszünkbe mindez annak okán, hogy minap azt nyilatkozta Remus, a halandzsázó: annak ellenére, hogy némelyek politikai blokád alá helyezik az érdekei­ket sértő reformot, határidőre kész lesz az új tartalmú elsős tankönyv és annak digitális változata. Csakhogy a tankönyvek elbírálásának módszertanára kiírt közvita sem ért véget, a könyvek műszaki feltételeit előíró szabályzók homályosak, arról nem is szólva, még azt sem tudják az érin­tettek, az elektronikus információtárolás melyik technológiáját felhasználva készítsék el a mindenki számára elérhető könyvkészletet, mert nem mindegy, hogy a sokféle ketyere melyik változatán tanulhat interaktívan a nebuló.
És amíg ilyenszerű félrevezető nyi­latkozatokkal azt hiteti el ország-világgal, hogy minden rendben oktatásvonalon, addig az általános és középiskolák végzősei, a véglegesítő és versenyvizsgázó pedagógusok eredményeit tartalmazó statisztikákból azt olvassuk ki, semmi sincs rendben. Eme jól műkö­dőnek kikiáltott játszmában pedig a romániai magyarság az országos átlagnál is vesztesebb, fiataljai esélytelenebbek a többségieknél, mert azt sem tudják érvényesíteni, amire törvényesen joguk lenne. Többek között nem valósult meg a román nyelv idegen nyelvként történő, minden bizonnyal az eddiginél sikeresebb oktatása, nincsenek anya­nyelven megírt tankönyveink, az állami felsőoktatásban akadályok egész sora áll az önálló magyar egyetem útjába, de még önálló tagozatot sem hozhatunk lét­re az orvosképzésben. Ami pedig a meg nem valósított jogérvényesítések teljes sorát illeti, az olyan hosszú, hogy talán a trianoni határt is körbeérné.