A kisebbség, az csak kisebbség. Az Európai Unió lakosainak száma körülbelül ötszázmillió. Ebből az őshonos kisebbségeké csak olyan százmillió körüli. Mi az az egyötöd?! Kevesen vannak, de sok a baj velük.
Képtelenebbnél képtelenebb dolgokat követelnek. Mindenféle jogokat: anyanyelvük hivatalosítását, anyanyelvű oktatást minden szinten, arányos közképviseletet, autonómiát meg ehhez hasonló képtelenségeket. Ráadásul azt is, hogy egy régióban szeretnének élni, és nem akarnak szétszóródva eltűnni. Pedig az lenne ám az igazi megoldás!
Az EU, mikor mostanában felvette tagjai közé az új államokat, a csatlakozási tárgyalásokon megkövetelte az etnikai közösségek jogainak rendezését, amit az unió kapuja előtt állingálók ünnepélyesen meg is ígértek. Utána ezeket – mint a mellékelt ábrák mutatják – nem kötelező betartani, de betartatni sem az unió részéről. Nem tartozik az Európa Tanács hatáskörébe. Ugyanúgy, mint amikor a vendég megkérdi a vendéglőben egy arra járó pincértől, hogy esik-e az eső? Mire a pincér azt mondja, nem tudom, nem az én asztalom!
A többségnek kisebb gondjai is nagyobbak ezeknél a kicsi kisebbségi problémáknál. Már az ókori rómaiak is megmondták: Ha Rómában élsz, élj úgy (vagy viselkedj úgy), mint egy római! Más fordításban: légy római! (Si fueris Romae, Romano vivite more!) Ez mindenkire érvényes. Felénk ezt úgy fordították: Ha Romániában élsz, légy román! Hangoztatják ugyan, hogy Európában a kisebbségek, azok kultúrája milyen nagy értéket képvisel, de senki nem tudja konkrétan megmondani, hogy mennyit. Ha pénzben ki lehetne fejezni, akkor mindjárt másképp lenne. A román államnak nagy értéket képviseltek az eladott németek vagy zsidók. Pontosan meg volt szabva, hogy egy szakmunkás, egy mérnök vagy más foglalkozású mennyit ér. Akkor konkrétan látták, hogy milyen nagy hasznot hajtanak a hazának, főleg ha elmennek, és pénzt kapnak értük. De így? Mondja már meg valaki, hogy egy fafejű székely hány eurót ér? És ha meg is állapítanák, akkor el lehetne-e adni őket a világpiacon? Mióta betiltották a rabszolgaságot, rabszolgapiacok sincsenek, ahol az emberekkel kereskedhetnének. Ha meg kereslet sincs rájuk, akkor semmit nem érnek. Csoda-e, ha az Európai Bizottság fél kézzel seperte le az asztalról a nemzeti kisebbségek polgári kezdeményezését? Nem az ő asztala! Semmi érdek nem fűződik ahhoz, hogy egyáltalán foglalkozzanak a kisebbségek gondjaival! Elegük van a nyugat-európai országoknak a frissiben bevándorló kisebbségekkel, nem akarnak az őshonosokkal is foglalkozni. Az őshonosok húzzák meg magukat. Megszokhatták volna már, hogy kisebbségek.
Különben is, ha nem tetszik nekik, elmehetnének a mostani bevándorlók helyett az iszlám országokba, Közel-Keletre, Afganisztánba, Pakisztánba. Akik onnan jönnek, meg azok gyerekei bezzeg lojálisak az őket befogadó országokhoz (nem úgy, mint az ezer éve itt honlakók), és csak néha követnek el egy-egy robbantást vagy más terrorcselekményt.
