A tudósítások szerint felszerelnek benne egy környezettanulmányi laboratóriumot és valósághű bírósági tárgyalótermet, valamint egy film- és tévéstúdiót is, benne menza gondoskodik a diákok ellátásáról.
A várost ismerőknek – és Erdély magyar értelmiségének háromnegyede itt végezte egyetemi tanulmányait – érdemes felidézni, hogy az erdélyi magyar tudományegyetem a Tordai út  legalján épül, a Petőfi utca végéhez és a Szabók bástyájához, a megőrzött középkori városfalakhoz egészen közel. A megnőtt városnak ma ezek a legértékesebb központi részei. A  szűkmarkú szocdem kormány idején saját korábbi megtakarításaiból nagy nehezen megszerzett, viszonylag kis telekre öt és hatemeletes ikertornyokat tervezett az építész, ezek mintegy megsokszorozzák az épület befogadóképességét, és a mai magyar kormány jóvoltából az egyetemet a legkorszerűbb oktatási felszerelésekkel és épületgépészeti kellékekkel látták el. Igazi, versenyképes és művelődésünk értékéhez méltó székházat kapott általa a magyar felsőoktatás. Beszélnek, és joggal, a szimbolikus térvisszahódításról is az új épület kapcsán. A kolozsvári magyar felsőoktatásnak kijutott vándorsors – két utcával és kétszáz méterrel odébb áll az első kolozsvári magyar egyetem főépülete a Farkas utca elején (szemben a Báthori Gimnázium fél évszázados épületével), melyet a tizenkilencedik század utolsó harmadában építtetett szintén a magyar állam – e mostani beköltözéssel remélhetőleg  nyugvópontjára érkezett. Kolozsvárnak ismét van építészetileg is méltó külön magyar egyeteme, s ebben méltányos történelmi jóvátételt üdvözölhetünk.
Ami azonban több, mint meggondolkodtató: az intézményt és székházát ismét és megint annak a magyar államnak kellett létrehoznia, miként az elsőt, és továbbra is Budapest tartja fenn. Pedig igazi nyugvópontra a magyar felsőoktatás kérdése csak akkor juthat, ha e felelősséget a román állam vállalja át – lévén ez nem csupán az erdélyi magyarság jogos  elvárása, de egyben a román állam becsületbeli és jogállami kötelessége is.