Beszédes adatokat hozott nyilvánosságra a minap zajlott, végzősöket célzó börzét követően a megyei munkaerő-foglalkoztatási hivatal, melynek hosszú idő óta az egyik legjelentősebb munkahely-kínálatot sikerült összekovácsolnia az érdeklődő ifjúságnak.
Háromszéken továbbra is csodaszámba megy, ha egy cég öt-hat szabad állást is meghirdet – zömük jobbára egy-két új munkatárssal számol, ha bővítésre adná fejét –, most azonban olyan társaság is jött, mely másfél száznál több új kollégát cserkészett volna be, így érte el a börze teljes kínálata három híján a négyszáz szabad állást. Az autóiparban érdekelt, megyeszékhelyen megtelepedett vállalkozás ezerhétszáz fős alkalmazotti táborát – a szakintézmény értesülései szerint – kétezer-ötszázra duzzasztaná. Kissé furán hatott, hogy az illetékes, megyei munkaerő-foglalkoztatási hivatal sem rendelkezik hivatalos, pontos információkkal ez ügyben, vezetője magyarázatként hozta fel, a vállalkozás nem háromszéki székhelyű, így más szempontok mellett arra is alig látnak rá, milyen mértékű a munkaerő-vándorlás a helyi gyárban. A bérezésről is jobbára a korábban vagy jelenleg ott tevékenykedők visszajelzéseiből tudnak – vélhetően általuk (és talán nem is alaptalanul) kapott lábra az a hír is, mely szerint a társaság brassói gyárában dolgozók azonos munkáért a sepsiszentgyörgyi fizetés dupláját kapják...
Tény azonban, hiába bővelkedett kínálatban a börze, az elfoglalható négyszáz állásra alig kétszázan voltak kíváncsiak (egy évvel korábban fordított volt ez az arány!), és csupán két jelentkező talált számára megfelelő ajánlatot. Egyre nyilvánvalóbb az is, jó ideje a készruhagyárak lehetőségei sem jelentenek kiutat a munkahelykeresőknek, a börzén felsorakozóknál alig akadt érdeklődő, bár a társaságok munkaerő-igénye – az állandó fluktuáció okán – folyamatos.
Öröm lehetne az ürömben, hogy elviekben volna, hol dolgozni, de tény: a legtöbb álláskereső – legyen az pályakezdő vagy rutinos – nem hajlandó minimálbérért munkába állni, mert sokuk tapasztalata szerint kezdésként leggyakrabban ezt ajánlják. Így akár szó is érheti háza elejét annak, aki nem fogadja el például a gyártósori munkát, arra gondolván, családja méltó mindennapjaihoz aligha elegendő a havi néhány száz lej.
Felemás eredményű börzék, valóságtól távol álló munkanélküliségi számsorok és egymásra mutogatások közepette csupán hiú ábránd marad munkánkért megfelelő javadalmazást remélni. Mert hát még sincs rendjén az, hogy míg a fővárosban egy évvel ezelőtt 2200 lej volt a nettó átlagbér, addig a háromszéki bruttó kereset tartósan több mint ezer lejjel maradt és marad el ettől...
