Sétáltam a múlt hét végén a sepsiszentgyörgyi őszi vásáron, a sátrak között, s egy idő után hiányérzetem támadt: rádöbbentem, nem látok könyveket, nincsen könyvessátor. Már a legutóbbi Szent György-napokon is kevesebb volt, de legalább volt.
Érdekelt, vajon kik és miért döntöttek úgy, ahogy döntöttek. A polgármesteri hivatal kedves illetékese felvilágosított: ez őszi kézművesvásár, könyveknek itt helyük nincs. Ezt komikus, mondvacsinált érvnek tartottam. Zárójel: újabb regényem cselekménye Nürnbergben is játszódik, örökké menekülő hőseim néhány hétre ott találnak menedéket. Érdekelt az egyik legszebb német város, a második világháborús bombázásokat is csodálatos módon megúszó Nürnberg, Dürer szülővárosának történelme, foglalkoztam a vásáraival is! Az északi Hanza-városok mellett a tizenhatodik, tizenhetedik, tizennyolcadik században Nürnberg volt a bajor kereskedelmi központ, jó kapcsolatokat ápolt Velencével, hatalmas kirakóvásárai is méltán híresek voltak Európa-szerte! Nos, a bőrdíszművesek, az ékszerészek, a szabók, a csizmadiák, a takácsok, a játékgyártók, a kovácsok, a mészárosok, a sörgyártók mellett mindég voltak könyvessátrak is. A könyv épp a ponyván indult hódító útjára, s a korabeli ponyva-, vagy szebben, népregények mellett Dürer felesége és édesanyja is ott árulta a Mester első Apokalipszisének, ennek az elbűvölő fametszetsorozatnak a könyvvé formált példányait a csizmák, kardok, ékszerek és a híres nürnbergi vékony kolbász társaságában, amelyekkel Dürer igen korán ismertté vált.
A másik indok szerint nem lettek volna méltó jelentkezők – az új antikváriumot említettem, amelynek pompás és gazdag, finomvegyes anyaga van. Pályázott is, de mivel a múltkor sem megfelelő (?) könyveket árult, nem kaphatott engedélyt. (?!)
Ezt megint nem értem, a mai könyvkiadásban az Alexandra csillogó-villogó szerelmi, horror- és kalandregényei a pesti vásárokon is pontosan úgy ott vannak, mint a Magvető, a Kalligram, a Jelenkor vagy az Európa kiadványai. Ezt az érvet még annyira sem értem: vissza szeretnék vezetni a térség kulturális fővárosában a cenzúrát? Ki tudja eldönteni, melyik könyv árusítható egy őszi vásáron vagy melyik nem?
A könyv, igen, tudom, leszállóágban van. A hatvanas években egy amerikai szociológus, McLuhan megjósolta a könyv halálát, állította, hogy a Marconi-konstelláció elhomályosítja a Gutenberg-galaxist. Nos, sem a rádió, sem a tévé, sem az internet egyelőre még nem tudta elhomályosítani. Nálunk viszont bonyolultabb a helyzet, a könyvterjesztés Erdélyben nem megoldott. Minden alkalmat fel kellene használni tehát – ezt negyven saját és számtalan, általam szerkesztett, fordított, elő- és utószavazott kötettel a hátam mögött, a Könyv ügyvédjének szerepében mondom –, hogy lehetővé tegyük a könyv árusítását, hogy az eljuthasson virtuális, de létező olvasójához. Bizony, még az őszi vásárokat is, ahol olyanok is vásárolhatnak könyvet – már persze, ha van ilyen sátor –, akik évek óta nem tértek be egy könyvesboltba.
