Valójában ennél többről van szó, egy család, egy képzőművész família három nemzedékének tárlatáról. Név szerint: néhai Vetró Artúr, Vetró András, Vetró Bodoni Zsuzsa, Vetró B. Sebestyén András és Vetró B. Barnabás, kiegészülve a legifjabbakkal, a negyedik generáció tagjaival: Vetró B. Sebestyén Péter, Vetró B. Sebestyén Balázs és Vetró B. Bence.
Több szempontból is rendhagyónak számít ez a kiállítás a kézdivásárhelyi múzeumban. A Vetró család első közös bemutatkozása Kézdi­vásárhelyen, ugyanakkor a múzeumban ez idáig – néhai Incze István festőművész családjának kiállításán kívül – nem volt ilyen jellegű, háromgenerációs, családi képzőművészeti kiállítás. Rendhagyó azért is, mert mindeddig nem láthattunk ennyi Vetró B. Zsuzsa-alkotást és Vetró András nagyméretű, fába álmodott kör­plasztikát egy közös térben kiállítva. Ugyan­akkor Vetró Artúr szoborterveit, kisméretű kör­szobrait is csupán két alkalommal láthatta a helyi múzeumbarát közönség.
A kiállítás elrendezése családias. Nagyszerű látni, ahogy a Vetró házaspár teret hagy egymás alkotásainak, teret ad néhai Vetró Artúr szobrainak, és teret enged a fiataloknak, a Vetró fiúknak is.
Elsőre eklektikusnak tűnhet a kiállított anyag, de mégsem az, mert valami összeköti eze­ket az alkotásokat, hatnak egymásra a munkák, közös történeteket hozva felszínre. Össze­kötő kapocs Vetró B. Zsuzsa Nálunk című munkája, összekulcsolva múltat a jelennel, sugallva azt a családi, idillikus hangulatot, amely egykor a gyerekekkel, ma pedig az unokákkal töltött időt, az önfeledt érzelmi állapotokat jelenti a Vetró házaspár számára. Az összefonódás, a művészi szimbiózis tanúja a napokban hatvanötödik életévét töltő Vetró András Anya­ság című szobra is, talán nem véletlen, hogy a tárlatmegnyitón egy adott pillanatban – teljesen ösztönszerűen – a család apraja-nagyja e szobor köré csoportosult. A témák is rímelnek egymásra: Vetró B. Zsuzsa néhány pasztellje és nagyobbik fia, Vetró B. Sebestyén András tusrajzai a maassluisi művésztábor impresszióit tárják elénk. Egymásra reflektálnak az apa-fiú – Artúr-András, András-Péter, András-Balázs és Barna­bás-Bence – alkotások is, egyik legjobb példa ez utóbbiak, Vetró B. Barnabás és Bence közös tárlóban való bemutatkozása, illetve a tárlatmegnyitó alatt vetítésre került performance-a.
Az egymásra hatás, a művészi párbeszéd és hitvallás generációkon való áthajlása is jelen van a kiállításon. Vetró B. Zsuzsa büszkén vallja, hogy apósa azon kijelentése, miszerint „a téma az utcán hever”, ma is gyakran felsejlik benne. Talán nem véletlen, hogy lágy vonalvezetésű pasztelljei között olyan témákat találunk, amelyek a Vetró család választott otthonának, Kéz­di­vásárhelynek és környékének épületeit, nevezetességeit, tájait, valamint a művésznő mára már unokákkal is kibővült családja iránti ragaszkodását, aggodalmait fejezik ki.
A pedagógusi pályáról az idén nyugdíjba vonult Vetró András most bemutatott munkáival meg­lepi a munkássága iránt érdeklődő közönséget. Rácáfol arra a tévhitre, hogy ő csak a mintázás „megszállottja”. Jelen kiállított munkái között senki ne keresse a bronzba álmodott bánatos lovag, az Ikarosz vagy a cirkuszi mutatványos alak­jait. Újat hoz. Édesapjától örökölt vésőivel – női torzók, földanyák, termékenység és anyaság témájú, nagyméretű szobrai által – a fa hang­ját hallatja meg velünk ezen a családi kiállításon.
A sok tekintetben rendhagyónak számító Vetró-kiállítás november 30-ig tekinthető meg a kézdivásárhelyi múzeumban.
Dobolyi Annamária