Vajdasági magyar kalendáriumban olvastam, hogy a mindszentek és halottak napja közti éjszakán a néphit szerint a templomban a halottak miséznek. Halottak napján megvendégelik a szegényeket és a koldusokat, és sorolhatnám a többi hagyományt is. De inkább azon tűnődöm, hogy régen távozott, közeli, távolabbi rokonaim közül ki volt, akit követendő példaképnek állítottam magam és osztálytársaim elé.
Bár szüleim figyelmeztettek, hallgassak arról, miért aludt két éjszaka nálunk egy civil szekustiszt, én védeni próbáltam a mundér becsületét. Hogy a Nyugaton élő „kapitalista-imperialista” nagybácsi nem kizsákmányoló, éppen szakszervezeti-politikusi tevékenysége miatt toloncolták Nagyszebenből haza, falujába a jó kezű és eszű szabómestert a sziguránca pribékjei, s maradt állás és munka nélkül az akkor már kétgyerekes családapa! Kényszerhelyzetben választotta a kanadai kivándorlást, mint sok ezer székely-magyar a trianoni diktátum után... Küzdelmes életét a ma 140 ezres lakosságú Saskatoonban folytatta 1927-ben, hogy Hamilton érintésével Torontóban fejezze be földi pályafutását. Halálának híre Buzăuban ért, ahol tényleges katonai szolgálatomat teljesítettem. Azóta, 46 éve gyertyát égetek Domokos nagybácsim emlékére is, akit a Magyarok Világszövetsége 1963. május 28-án aranyéremmel tüntetett ki a „külföldön élő magyarok között végzett kiemelkedő, a népek barátságát és kölcsönös megértését szolgáló, a szülőföld iránti szeretetápoló tevékenységének szerény elismeréséül”. A Kanadai Magyar Munkás így búcsúztatta: „Ferenczy tagtársunk hosszú éveken át tagja volt a Független Betegsegélyző Intéző Bizottságának és a Kossuth Egylet Központi Bizottságának. Állandó tagja volt a Kanadai Békekongresszus Központi Bizottságának. A Helsinki Béke Világkongresszuson hivatalosan képviselte a Kossuth Betegsegélyző Egyletet. A szertartás január 8-án volt a Kingsway temetkezési vállalat kápolnájában, melyet teljesen megtöltött a tiszteletére eljött közönség Torontóból, Oshawaról, Hamiltonból, Wellandról és Guelpről... Ferenczy tagtársunknak nem volt temetése. Végrendeletileg a Torontói Orvosi Egyetemre hagyta holttestét. Nem szólt erről életében senkinek, csak halála után tudtuk meg. Épp ezért mellőztük a koszorúkkal való megtiszteltetést...” Nehéz, viszontagságos élete volt, mert felesége hosszan tartó betegsége miatt a hat gyermekének családi gondozása, nevelése is rászakadt. Nem panaszkodott senkinek, zokszó nélkül végezte családapai kötelességét, amíg önálló családot alapított a négy fia és két lánya... de a halála könnyű és szép volt. Egy kugliparti utáni pihenés alatt, amíg Jóska fia családjában a szovjet–kanadai jégkorongmeccset nézték, behunyta szemét. Örökre. Talán ezért is írta nekrológjában Medgyesi Sándor: munkás és példás családi életével kiérdemelte a „szép” halált a Lövéte községben 1891-ben született Ferenczy Domokos, az 1906–1909 közötti brassói szabóinas. Ki holtában is szolgálni akart, és szemének sikeres átültetésével két vak ember látását adta vissza 1967 januárjában.
