Tudásból értéket
Rövid telefonos egyeztetés, majd csészényi forró tea után, napsütötte októberi délutánon lépünk be a kőröspataki lovarda tágas istállójába: huszonhét gyönyörű hátas – köztük az idei Székely Vágtán először bemutatkozó, Sepsiszentgyörgyöt képviselő Alkony. Kálnoky Anna tanítványai éppen egy kancát, illetve két és fél hónapos csikóját ápolják, a lányok rutinos mozdulatait ellenszegülés nélkül fogadják. Némi habozás után mégiscsak erőt veszek magamon, s megkerülöm a csikót és anyját, a szép Elzát.
– Azok a gyerekek, akik hét-nyolc éve itt kezdtek lovagolni, mára eljutottak bizonyos szintre, és nagyon nyitottak. Lehetőségeink­hez mérten igyekeztem a legjobb edzőkkel dolgozni, hogy tanítványaink lovastechnikai tudása gyarapodjon, így elsajátították a díjlovaglás és díjugratás alapjait. Mindkét ágban versenyen is részt vettünk velük, a rendszeres, összeszokott lovaglás eredményeként jöhetett létre immár két alkalommal is – a Szilaj Egyesület lovasaival közösen – a Székely Vágta lovas előadásaiban való bemutatkozás – mondja elöljáróban vendégfogadónk, Kálnoky Anna.
– Legutóbb az internetről szereztek olyan lóképzéssel, csikóneveléssel kapcsolatos információkat, melyekről magam sem tudtam mindeddig. Úgy döntöttem, lehetőséget biztosítok a lányoknak arra, hogy az általuk felkutatott videó alapján foglalkozhassanak egy kiscsikóval – jegyzi meg a szorgoskodókról. – Tulajdonképpen azt sajátították el nagyon ügyesen, miként kell a lóval születése pillanatától úgy foglalkozni, hogy később bármit elérj vele. Egy régi kollégám, szakember, éppen akkoriban járt nálunk, s mindketten csodálkozva figyeltük, mit tesznek a kis lóval, miközben ott volt a kanca is. Nem bántotta őket...
A megelőlegezett bizalom meghozta gyümölcsét, ugyanakkor tartogatott némi meglepetést is Kálnokyéknak. Szeptember­ben a brit királynő ménesénél, Sandringham­ben jártak, ahol kiderült: a tanítványaik által felfedezett, kitartással alkalmazott módszer a királyi lovarda fő lovászmestere számára sem ismeretlen. Nyitottságuk révén olyan módszerre bukkantak és alkalmazzák Kőröspatakon az ifjú hölgyek, melyet a legmagasabb szinten is bevetnek oktatáshoz, idomításhoz.
– Ott döbbentem rá, hogy az információáramlásnak köszönhetően egy időben tudunk azonos újdonságokkal foglalkozni, azokat hasznosítani. Valójában az érték helyben is megszületik, csak újítani kell – szögezte le mosolyogva Kálnoky Anna, majd megjegyezte: el kell tudni fogadni, ha más kevesebb tapasztalattal ugyan, de jobban tud valamit azon a téren, melyen ő maga már két és fél évtizede mozog. Férjét az érintette kellemesen, hogy egymillió fontot érő lovakkal is ugyanúgy foglalkoznak, mint itthon, szerényebb körülmények közt.

Zsenge keresztanyák ­gyámságában
A keresztanyák – a Kálnoky házaspár így emlegeti Ferencz Anna Katát, Szkridon Orsolyát és Molnár Andreát – arra vállalkoztak, hogy az új módszer alapján kezdenek el foglalkozni a nyáron született csikóval. Irigylésre méltó kitartásuk céltudattal párosul, s jólesett megtapasztalni azt is, hogy ifjú korukat meghazudtolóan magabiztosak.
– Mi kell ahhoz, hogy valaki ennyire közel kerüljön a lovakhoz? – próbálom szóra bírni a közelemben ténykedő lányokat.
– Alázat, ez a legfontosabb, figyelem és szeretet, ez az alap, na meg a lehetőség, lovak közt lenni – válaszolja szinte egyszerre Andrea és Anna Kata –, és ez itt megadatott nekünk.
– Egy délután rábukkantunk egy oktató-videóra, végignéztük, az ellés utáni úgynevezett bevésetésről szólt – sorolja Andrea. – Ellés után a legfogékonyabb a csikó, akkor jegyzi meg az anyja illatát, tapasztalja meg először a körülötte lévő világot. Készültünk az eseményre, beköltöztünk hát, ott voltunk a kiscsikó világra jöttekor. Megszokta az emberi érintéseket, az első fél órában csupa olyan dolgot imitáltunk, ami felnőtt korában történhet vele. A zablát például a szájába helyezett ujjunkkal utánoztuk, a heveder szorítását azzal, hogy megöleltük, a patkolást paskolással. A lovak ösztönösen félnek a recsegő dolgoktól – Anna legnagyobb csodálkozására végigdörzsöltük Kárimot egy zacskóval.
Csodálkozom kissé, de aztán jön a ma­gyarázat is.
– Az első lépés az úgynevezett érzéketlenítés, azaz megpróbáljuk elérni, hogy bizonyos ingerekre ne reagáljon túl érzékenyen a ló. Valószínű, ha recseg majd mellette egy zacskó, nem fog világgá szaladni, mint az a felnőtt egyedeknél is megesik gyakran, mert ezzel az ingerrel a legfogékonyabb periódusában találkozott – világosít fel Anna Kata.
A lányok programszerűen, pontos gyakorlatokat végeznek a csikóval, lényeges az is, hogy ne törjön meg a munkafolyamat. Az első két hét igencsak intenzívnek bizonyult, s bár beiktatható néhány nap szünet, a keresztanyák egyfajta visszaesést tapasztaltak Kárimnál, bár nem felejt el dolgokat. Úgy érzik, most, hogy egyre nő, erősebb irányítást igényel. Állítják, a jól megalapozott foglalkozás hozadéka, hogy a ló idősebb korában is sokkal kezelhetőbb lesz, mert megszokta, elfogadta az embert, s később, ha például fel kell majd ülni rá, mozdulatainkat nem támadásként értelmezi. Egy ilyen alapozás ugyanakkor sportembernek, hobbilovasnak, betanítónak is megkönnyíti a dolgát.

Lószerelem
Immár nyolc éve mozog otthonosan a Kálnoky-lovardában Anna Kata, aki bevallása szerint különösen kötődik a lovakhoz, Kőröspatakon pedig két választottja is van, Alma és Kázmir, a kis Kárim apja.
– Viszonylag hamar fontos szerepet kapott az életemben, nem csak hobbi, ha tehetem, tényleg itt vagyok. Hogy mit adott a ló? Most van egy nyolcéves tanítványom, és rajta is látom, hogy nagyon sok mindenben segíti. Megtanulja az alázatot, a határozottságot, igazából a ló önvizsgálatra tanít, mert soha nincs az, hogy én most már mindent tudok. Ő megmutatja, ha valami nincs rendben –  állítja határozottan.
Orsolyát is a lovak szeretete vezette Kőröspatakra, úgy érzi, az elmúlt évek pozitívuma az általa is megtapasztalt alázat.
– Szeretem, hogy itt van egy közösség, Anna is mindig tárt karokkal vár, jól érzem magam. A jövőmet is lovak közt képzelem el, tehát szeretném folytatni a lovaglást, a velük való foglalkozást – jegyezte meg szerényen.
– Kiskorom óta bennem volt, hogy „a lovak”, de erről nem mertem a szüleimnek beszélni – vallotta be mosolyogva Andrea. – A nagy áttörést egy ismerősöm édesanyja jelentette, aki megkérdezte, szeretnék-e velük jönni. Kihoztak, azóta nem lehet engem innen elvinni. A ló teljesen megváltoztat, a kiállásodat, magatartásodat. A jövőt pedig úgy látom, hogy együtt szeretnénk dolgozni az erdélyi lovaskultúra fejlődéséért.
– Régóta nem csupán a lovaglással foglalkozunk – fűzi hozzá Anna Kata –, a lovakkal való együttlét és munka mellett a tőlük, róluk, velük való tanulás egyaránt lényeges számunkra. S hogy mi a cél Kárimmal? Azért kezdtünk el foglalkozni vele, hogy elsősorban mi tanuljunk. Bár Andreával hamarosan el kell innen mennünk – egyetemre készülünk –, addig is minél jobb együttműködési készséget kívánunk kialakítani benne, tőle tanulni, együtt fejlődni vele. Hogy aztán visszatérve felmérhessük a különbséget, megtapasztaljuk, hová jutott.
Jövőjét firtató kérdésemre meglepően érett, határozott választ kapok Anna Katától: a klinikai pszichológia érdekli, ezen belül a terápiás lovagoltatás, lovas terápia autisták számára.
– Azért nem fecsérelem el azt, aminek eddig az időmet szenteltem – szögezi le mintegy végszóként.

Lélekkel dolgozni
Közben lódobogás fojtja belénk a szót egy pillanatra, paták csattannak az udvar kövein, lovak fordulnak be az istállóba. Megtorpannak egy pillanatra, aztán egy szürke hátas elindul helyére, majd szebbnél szebbek követik, s hallgatva gondozóik és a lányok csendes szavára, mindegyikük nyugodtan tér helyére.
Kálnoky Anna úgy véli, valós potenciált rejt a tény, hogy térségünkben a ló az ember természetes közelségében él, a vidéki emberek évszázadok óta együtt dolgoznak velük, értenek hozzájuk.
– Ott él mélyen bennük a lóval való bánásmód, és többnyire a szeretet is. Ezt lehet kihasználni, s ilyen szempontból ez a térség ideális arra, hogy bárki számára hozzáférhetővé váljanak a lovak, a lovaglás – jegyezte meg. – Ahhoz pedig, hogy igazán érts a lóhoz, és lovasként is megálld a helyed, tanulni kell. A lányok évek óta ezt teszik, jelentős ismerettel rendelkeznek. Ők, az új nemzedék viszi mindezt tovább, s most már elég nagyok és erősek ahhoz, hogy megbízhatóak legyenek. Már nem féltem őket sem a ló mellett, sem annak a hátán – ismerte el a kőröspataki lovarda tulajdonosa. – Óriási munka, amit ezzel a kis lóval elvégeztek, és ezt csak így, lélekkel lehet tenni.

A lányok egyébként egy magyarországi elismert szakember módszerét alkalmazzák foglalkozásaik során. Csontó Zoltán a természetes bánásmód és kommunikáció híveként azt vallja, az embernek úgy kell bánnia a lóval, ahogy a lovak bánnak egymással. A lovas dolga pedig az, hogy lóként tudjon viselkedni, képes legyen elnyerni a vezér beosztását, a neki járó bizalmat.