Írtam mostanában
néhány régi verset,
köznapi szavakkal,
egy még régebbi
kedves írógépen,
mely önmaga is
legenda már.
Főúri meghívók laknak benne,
méltóságos hadi üzenetek,
szigorú mondatok
a kötelességről,
vissza nem vonható
búcsúlevelek.
Amikor ezen kopogok,
titokban bűnhődöm:
nem tartottam be a
legaranyabb szabályt.
Szerelmes fővel
indítottam háborút,
melyben ennél fogva
csupa gyilkolás van,
nemes harc helyett
halomra-ölés.
Utoljára az is odavész, ki
megbocsáthatná a vétkeim.
Mától kezdve én már csak azért
ültetek erdőket,
hogy bizton elrejtőzhessünk
egymás elől.
