Király László: Mostanában

2013. november 16., szombat, Kultúra

Írtam mostanában
néhány régi verset,
köznapi szavakkal,
egy még régebbi
kedves írógépen,
mely önmaga is
legenda már.



Főúri meghívók laknak benne,
méltóságos hadi üzenetek,
szigorú mondatok
a kötelességről,
vissza nem vonható
búcsúlevelek.

Amikor ezen kopogok,
titokban bűnhődöm:
nem tartottam be a
legaranyabb szabályt.

Szerelmes fővel
 indítottam háborút,
 melyben ennél fogva
 csupa gyilkolás van,
 nemes harc helyett
 halomra-ölés.

 Utoljára az is odavész, ki
 megbocsáthatná a vétkeim.

 Mától kezdve én már csak azért
 ültetek erdőket,
 hogy bizton elrejtőzhessünk
 egymás elől.
 

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 521
szavazógép
2013-11-16: Kultúra - Borcsa János:

Az egyszerűség felé (Király László 70 éves)

Király László költészetének egyik alaptörekvését egy kritikámban nemrég az egyszerűség kihívásában próbáltam meghatározni. Köztudott, az egyszerűség mint stiláris sajátosság nyomon követhető 19. századi irodalmunkban, de a 20. századi újító mozgalmak s a modernség egy-egy nagy alakja is pályája valamely szakaszában hitet tett mellette, s esküdött eme stiláris jegyre.
2013-11-16: Kultúra - Bogdán László:

Készülődés Pazsgába (Olvasólámpa)

Hogyan képzeljük el legújabb ver­sei­nek tükrében a hetvenéves Király Lászlót? Ődöng a szülői házban, körülveszik az árnyak. A múlt árnyai, a családi legendárium alakjai még egyszer, remélhetőleg nem utoljára, átlebegnek a kerten. S a költő is megidézi őket, ül a sóváradi kertben, és hangolja öreg citeráját, felénk néz, hűtlenkedő olvasó felé, és vall.