A múlt hétAmnesztiát ­mindenkinek!

2013. december 17., kedd, Jegyzet
Kuti János

Egy normális jogrendű országban érvényes az a tétel, hogy inkább fusson száz bűnös, mint egy ártatlan bűnhődjék. Ezt a parlament – a rossz nyelvek szerint – úgy akarja módosítani: fusson 10 000 bűnöző azért, hogy ne bűnhődjön 13 elítélt, magas rangú bűnözőnk sem. Ezek között található a volt miniszterelnök Adrian Năstasétól kezdve levitézlett miniszterekig, volt és mostani parlamenti képviselőkig, el egészen Gigi Becali nagy üzletemberig sok mindenki. Hát ők is megérdemelnék, hogy egyszer-(kétszer) az életben amnesztiában részesüljenek.

Ez a törvényjavaslat, valamint a képviselők és más magas rangú tisztviselők jogállásáról szóló törvény – amely mintegy szupermentelmet jelentene nekik – kiverte a biztosítékot, és nagy felháborodást keltett mind itthon, mind külföldön. Pedig nincs amiért, hiszen nálunk igen zsúfoltak a börtönök, és ezért kell elengedni vagy tízezer bűnözőt, hogy szellősebbek legyenek. A tizenhárommal sem lehet kivételt tenni, a parlament nem mondhatta, hogy elengedünk tízezret, kivételt képeznek a magas rangú politikusok, volt miniszterek.
Ezt a két javaslatot az éj leple alatt szülte meg a jogi bizottság. Érthető, ha nem voltak elég éberek, inkább álmosak és fi­gyelmetlenek. Ugyanilyen figyelmetlen volt a nagy pártvezér, Crin Antonescu is, aki aztán önkritikát gyakorolt. Ponta pont temetésre ment Dél-Afrikába. Băsescut meg nem értesítették róla, és neki nincs titkosszolgája a jogi bizottságban, aki szólhatott volna. Amikor kiderült a dolog, a politikai pártok vezetői mosakodni kezdtek. Mindenki tisztázta magát. Bár Antonescu kijelentette, hogy nem lehet szupermentelemről beszélni, arra Băsescu azt válaszolta, hogy valóban nem, és ez csak felhívás a keringőre, illetve a tolvajlásra. Mindenkit váratlanul értek a javaslatok, még a parlamentet is, amely meglepetésében megszavazta. Érdekes, hogy a parlamenti képviselőkön kívül mindenki úgy elítéli a törvényjavaslatokat, mint a bíróság a rablógyilkost, de a képviselők mégis magyaráznák a törvény előnyeit. Még az RMDSZ-sek is, akik szintén megszavazták. Ők jobban tudják, mert ők is benne vannak.
Az érintettek bármikor befuthatnak a csőbe, ha netán akaratukon kívül megvesztegetik őket, állami megrendeléseket adnak csókosaiknak, vagy ártatlanul más bűncselekményt követnek el. Persze, mindezt ugyanúgy, mint a parlamentben, csupa jóhiszeműségből, figyelmetlenségből és így tovább… Ha aztán netán véletlenül elítélik őket, akkor ártatlanul a bár­sonyszékekből kényelmetlen körülmények közé kerülnek a teletömött tömlöcökben.
Lehet, hogy újratárgyalásra visszaküldik a parlamentnek a két törvényt, és a parlament visszakozik. Ezek után nem marad más hátra, mint hogy minden bűncselekményt elkövető politikust elítéljenek. Viszont ha jövőre megválasztjuk Anto­nescut államelnöknek, akkor ő majd mindannyiukat elnöki ke­gyelemben részesítheti.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 516
szavazógép
2013-12-17: Jegyzet - Pálmai Tamás:

Tetterős várakozás (Békési levelek)

Érdekes időket élünk. Olykor vad, agyament világ vesz körül, de amikor éreznénk, hogy alábbhagy a remény, mindig előkerül valami biztató. Most Böjte atya eskütétele és egy „hálós” kósza, mi erőt ad épp. Lássuk előbb az atyát:
2013-12-17: Jegyzet - Ferenczy L. Tibor:

Megkésett válasz Magyarhonba

Szinte remeg a filctoll a kezemben a szégyentől, az őszinte, igaz baráti erkölcsi felelősségtől. Konyhai magá­nyomban pironkodva tűnődöm, hogyan is kezdjem másfél évtizedes késett válaszlevelemet, melyet a nagy nyilvánosságnak is szántam, egyfajta gyónásnak, mulasztott bűnöm, hanyagságom beismeréseként. Tartozom ezzel neked és kedves családodnak. Mert tőled kaptam a szomorú hírt néhai barátom, férjed, fiad édesapja, Bankó András megrendítő haláláról.