„Egészséges akarok lenni, mert a múlt tele van halállal, és én érezni akarom, hogy bírom a halált” – írja Grecsó Krisztián Mellettem elférsz című kötetében. Viszont feltevődik a kérdés: miként lehetünk egészségesek, s vajon ebben az esetben ez csak a fizikai értelemben vett egészségre utal-e? Vajon ha egészségesek vagyunk, ez akár azt is jelentheti, hogy megtaláltuk helyünket a világban? Lehetséges-e ez anélkül, hogy ismernénk felmenőink életét?
A kötet címe alapján romantikus regényre számítottam. Már a könyvajánló elolvasása után meglepődve konstatáltam, hogy csalódnom kell. Természetesen pozitívan, hisz gyökereink felvállalásának fontosságáról beszélni kell!
Gyakran elgondolkodom a szavak eredetén, s úgy látom, hogy a magyar nyelvnél nem létezik szebb és kifejezőbb. Nézzük csak az egészség szavunkat: akkor egész egy ember, ha egészséges – és ez esetben nemcsak a fizikai, hanem a lelki egészségre is gondolunk. Rengeteg tanulmány kimutatta már: a boldog embernek indulásból jobbak az esélyei, hogy tovább éljen, mint egy gyakran depressziós, folyton elégedetlennek. Grecsó Krisztián könyvében nagyon tetszik nekem, hogy nem fél beszélni a múltról, Juszti mama árvaságáról, a telepiek szegény életéről, nem fél szembesülni Dunavölgyi Benedek életével, aki az ellenkező nemhez vonzódott, és nem lehetett Panmonhalmán bencés szerzetes, ugyanakkor szegény paraszt mivolta miatt Budapesten is csak novíciusként élhet a ferenceseknél.
A Mellettem elférsz olyan kötet, amelyet nem lehet letenni, érdekes, ugyanakkor lebilincselő, igazi nyomozóként derít fényt és mesél el különböző, a közeli családtagokkal történt eseményeket. Aprólékos, nem szemérmes, de gyakran rávilágít azokra a dolgokra, melyek régen meghatározóak voltak akár a mi életünkben is. Mesél Grecsó arról, hogy gyerekkorában nagymamája arra tanította: a sárgadinnye kenyérrel a legfinomabb. A felnőtt Grecsó azonban már tudja: nem azért adta így Juszti mama, hanem mert annyira szegény volt, hogy csak erre tellett. Igazából, amikor falura megyek nagyszüleimhez, még ha csak a sarki boltig sétálok is le, többször megszólítanak, hogy „Szia! Tudtad, hogy mi rokonok vagyunk?! Tudod, nagytatád és az én édesapám…” stb. Én pedig nem tudtam. Nekem sose mondták, hogy fontos lenne ismernem a rokonságot, hogy a gyökereidet ismerned kell, hisz hiába építed a tetőt, amíg az alap rozoga.
Grecsó Krisztián kötete igazi könyv, mely a mai „rongyrázós” világban igazi értéket képvisel. Egy könyv, amely a szerző múltjáról szól cenzúrázatlanul – mert ő tényleg hisz abban, hogy a múlt határozza meg a jelent, és e kettőnek eredménye a jövő.
BENCZE MELINDA
.jpg)
