„Fiatalabb” koromban nem igazán szerettem olvasni, sőt... Aztán kamaszkoromban egy érzelmi válság hatására (ami ebben a korszakomban elég gyakori volt) kezembe vettem Peter Freund egyik Laura-kötetét. Úgy éreztem, hogy elolvasásával közelebb kerültem önmagam megismeréséhez és félelmeim legyőzéséhez.
Véleményem szerint közülünk sokan érezhetik ezt így egy-egy elolvasott kötet után. Van, aki a könyvekből erőt merít a mindennapok küzdelméhez, s van, akinek az egyes regényekben megfogalmazott gondolatok erős impulzust adnak élete, értékrendje újraértelmezésére, végül pedig ennek segítségével könnyebben dönthet, akár nehezebb kérdésekben is.
A biblioterápiának nem létezik letisztult meghatározása, viszont az irodalomterapeuták ezt a könyvek által nyújtott katartikus élményt használják fel különböző specifikus tevékenységekkel összekötve a kezelésre szorulók gyógyítására. Itt megjegyzendő, hogy ez a gyógyítás nem csupán testi, hanem lelki betegségekre is értendő. Sokféleképpen osztályozhatjuk a biblioterápiát. Megkülönböztetünk reaktív biblioterápiát – ez esetben valaki kezébe adjuk az olvasandó anyagot, s teljes mértékben rábízzuk: pozitív, avagy negatív reakciót vált-e ki belőle –, illetve interaktív biblioterápiát, mely esetében nem a könyv olvasása, hanem az erről folytatott beszélgetések, különböző tevékenységek állnak a középpontban. Ilyenkor szükség van egy vezetőre.
Ugyanakkor talán a leghasználhatóbb és legjobb az 1985-ben Lack által felállított tipológia, miszerint létezik fejlesztő és klinikai biblioterápia. A fejlesztő biblioterápia esetében az irodalom megszemélyesítéséről beszélünk, s ezt azzal a céllal tesszük, hogy életünkbe a már megfogalmazott gondolatokat beépítve könnyebben megoldjuk az előttünk álló feladatokat, problémákat. A klinikai biblioterápiát ezzel ellentétben egyfajta beavatkozásnak is tekinthetjük, s ezzel kapcsolatban beszélhetünk a specifikus tevékenységekről is. A klinikai biblioterápiát átlagban szorongásos, illetőleg más súlyos érzelmi, viselkedési problémákkal küszködőkön alkalmazzák.
Magyarországon ezt a fajta gyógyítást a Magyar Irodalomterápiás Társaság és ennek tagjai képviselik. Ők azt vallják, hogy a biblioterápia rengeteg társadalmi rétegben felhasználható: gyerekek, kamaszok, felnőttek, idősek, magáncégek alkalmazottai, sőt, akár elítéltek körében is, ugyanakkor mellőzni kell akut pszichotikus állapotban, a krízishelyzetben és a súlyos depresszióban levőknél.
A társaság célja a további kutatások, a célcsoportok esélyegyenlőségének és életfogytig tartó tanulásának biztosítása, ugyanakkor rendezvények, különböző programok szervezésével minél több emberrel megismertetni az irodalomterápiás módszereket.
A társaság tagjai öregotthonokba és kórházakba is ellátogatnak. 2011. április 11-én, a költészet napján útjára indítottak egy kísérleti kezdeményezést is A költészet csendje a váróban címmel. Lényege, hogy különböző versösszeállításokat függesztenek ki háziorvosok rendelőinek várótermében, hogy ezáltal is nyugodtan, elmélkedve üthessük el az időt kivizsgálásunkig. A program rendkívül sikeresnek mondható, azóta is folytatódik évszakról évszakra. Talán kis városunkban sem ártana.
BENCZE MELINDA
.jpg)
