A törvényhozási folyamatnak pedig vélhetően egyáltalán nem kedvez, hogy közelednek az önkormányzati, majd a parlamenti választások. Ráadásul az alkotmánybíróság döntései is bonyolítják a helyzetet: a taláros testület ugyanis az ország alaptörvényébe ütközőnek ítélte azt az átvilágítási jogszabályt, amelynek alapján döcögve bár, de elkezdődött a közélet megtisztítási folyamata, több politikusról, egyházi vezetőről kiderült, hogy együttműködött a volt titkosszolgálattal. Ugyancsak a taláros testület döntése odázhatja el az egyéni körzetes választási rendszer bevezetéséről szóló jogszabályt, amelyért korábban felelősséget vállalt a kormány.

És bár egyelőre ez a két jogszabály tűnik a legsürgősebbnek, a jelek szerint nincs meg a kellő politikai akarat sem az egykori szekusok leleplezésére, sem pedig a választási reformra. És miközben populista, esetleg nacionalista intézkedések sorozata születik majd a választók szavazatáért folyó versenyben, a társadalmi szempontból valóban fontos kérdésekre — mint amilyen a tanügyi jogszabálycsomag vagy a kommunista rendszer kiszolgálóit a közéleti szerepvállalástól eltiltó átvilágítási törvény — valószínűleg nem marad majd idő. És akkor még nem szóltunk a magyarság számára fontos kisebbségi törvényről, melynek elfogadása a jelenlegi politikai helyzetben lehetetlennek tűnik.

Előfordulhat tehát, hogy megtorpan az átvilágítási folyamat, az oktatási reform ismét csak választási szlogen lesz, a magyarság pedig legfeljebb annak örülhet majd, hogy nem szavaznak meg túlságosan nacionalista jogszabályokat, mint például a Dan Voiculescu-féle tervezet, amely megfosztaná állampolgárságától azokat, akik nem beszélik a román nyelvet. A parlament által felhalmozott adósságokat pedig megfizeti majd a lakosság, kamatostul.