Pedig a nyarat szeretem, de hagyományainkat még jobban. Ezért hát, hogy rossz szájízzel olvastam, idén meglehet, elmarad a bölöni farsang, az az immár nagyon öreg szokása félszülőfalumnak, mely messze földön híres, melyet háborúk nem, csak a kommunista tiltás szakított meg néhány évre. Persze, előfordultak az idők során furcsaságok, legkirívóbb ezek közül, hogy annó az éles szemű propagandatitkár útjukra indulásuk előtt félreterelte a maszkosokat lovaikkal, és egy kicsit átrendezte díszeiket, olyképp, hogy fehér szalag ne kerüljön piros és zöld közé. És az is megtörtént nem egyszer, hogy a farsangtartó vasárnapon a falun átutazók nem jó hírét vitték Bölönnek, merthogy a korán reggel elkezdett téltemetésre az áldomást sűrűn hajtották fel a legények, mire a főútra visszaértek, az esti bálra való gyűjtés szenvedélye magas fokra hágott szervezetükben, és bizony kissé erőszakosan kunyeráltak az autósoktól. No meg a szokás is, mint minden élő néphagyomány, folyamatosan alakult, mostanára például kimaradt az a része, hogy a „cigányok” a gazdák udvaráról összeszedték a tojást, amiből a következő szombaton jó szalonnás rántottát készítettek, ez a pálinkás bemelegítős, borozós összejövetel szolgáltatta az alkalmat a lovas farsang kiértékelésére. De a bölöni farsang menetrendje csonkulásánál fontosabb módosulás a szervező csapat felállása. Eredetileg a katonaköteles legények álltak össze, sokszor többen is, mint ahányan szükségeltettek a maszkajáráshoz, következésképp csak azok öltözhettek be, akik kiérdmelték ezt a jogot – akkoriban ritkán történt meg, hogy egy legény több évben alakosként részt vehessen a felvonuláson.
Aztán a történelem kereke úgy fordult, hogy mostanság már nemcsak a nagylegényeknek, hanem például a fiatal házas férfiaknak is kellett farsangot szervezniük. Mert fontos a bölöniek számára az immár eredeti jelentésétől megcsupaszodott, a még a pogány időkben gyökerező hagyomány éltetése. Összejött idén is, formai, nem tartalmi változása a szokásrendnek, hogy a szervező csapat a korszerű távközlési eszközöket használja verbuválásra – az viszont figyelmeztető jel, hogy egyre kevesebb a jelentkező, az e szombati farsangon olyan fiatalember is akad, aki immár hetedszer öltözik be. Figyelmeztető, de mindaddig, míg a bolondkeréken álló nap táncoló Vándor és Éva épségben megérkezik a Díszkertbe, hogy ott lángra lobbanva a telet temessék, mindaddig, míg az esti farsangi bálon – hol az egyik rigmus szerint „Szólni fog a cigány legszebb muzsikája, / Tánc az lesz ott bőven, csak bírja járni / Addig, míg a talpa közben fog fájni” – akad, aki ropja a csárdást, nincs baj Bölönben.