Ukrajna mozgósít az orosz érdekeket kiszolgáló Viktor Janukovics elnök leváltását követő orosz invázió hatására. Eközben mintegy 15 ezer – katonai jelzés nélküli – orosz katona szállja meg Krímet és Kelet-Ukrajna oroszok (is) lakta területeit.
Krím vegyes nyelvű lakossága belenyugvással, illetve rokonszenvvel fogadja az orosz nemzetiségű lakosság „védelmét” biztosító megszállókat. Az Egyesült Államok elnöke, csakúgy, mint a Német Szövetségi Köztársaság elnöke hosszasan tárgyal Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. Elhangzanak amolyan „ejnye-bejnye” intelmek és fenyegetések is. Összeül a NATO, az ENSZ Biztonsági Tanácsa, az Európai Unió vezetői stb. (Eszembe jut a magyar forradalomkor óvatoskodó, időt húzó hatalmak háborgása és semmittevése a szovjet agresszorral szemben...)
És megidézem, emlékeztetőül: Hitler vezér és kancellár 1938. február 29-én nagy tömeg előtt tartott beszédet a Birodalom határán kívül lakó tízmillió német sanyarú sorsáról. Ausztriáról – erről a mesterséges, valójában német államról – és az összetákolt Csehszlovákiáról beszélt, ahol három és fél millió német él elnyomásban, akik együtt kívánnak élni fajtestvérekkel. Ugyanez év március 11-e Hitler ultimátuma: Schuschnigg, Ausztria kancellárja mondjon le, és adja át a hatalmat a Birodalom iránt „barátságos” Seyss-Inquartnak (a későbbi háborús bűnösnek). Majd, még aznap: „az osztrák kormány azzal a sürgős kéréssel fordul a német kormányhoz, hogy (...) legyen segítségére a vérontás elkerülésében.” E célból kérik, hogy küldjön német csapatokat. Egy órával később a német csapatok átlépik Ausztria határát.
Beneš Csehszlovákiája érzi a veszélyt az Anschluss után, és kétségbeesésében a kisantant szövetségeseitől, a nyugati hatalmaktól, a Szovjetuniótól kér segítséget – de senki nem hajlandó a Harmadik Birodalommal szembefordulni. Megindul az első világháború után összefércelt szláv ország belső bomlása is. Hlinka az 1918-as egyezményt, a megígért szlovák önkormányzatot követeli, amelyről Beneš „megfeledkezett”. Ezzel egy időben mintegy 200 ezer Szudéta-vidéki német menekül a „cseh elnyomás” ellen tiltakozva Németországba. Szeptember 15-én a szudétanémetek kijelentik, hogy „vissza akarnak térni” a Birodalomba. Az angol és francia államférfiak a kért népszavazást megelőzően megállapítják, hogy Csehszlovákiából bizonyos területeket a Német Birodalomhoz kell csatolni. Szeptember 26-án Hitler ultimátumot küld Prágába: október 1-jéig ad határidőt követelése teljesítésére. Szeptember 29-én Münchenben a négy nagyhatalom (Német Birodalom, Mussolini Olaszországa, a Brit Birodalom és a Francia Köztársaság vezető államférfiai egyezményt írnak alá: a túlnyomórészt német területeknek német csapatokkal való szakaszonkénti megszállása október 1-jén kezdődik.)
A magyarokkal annyira kíméletlenül elbánó Beneš, életét mentendő (és a majdani bosszúra készülve) előbb Svájcba, majd Angliába menekül. A kitűnően felszerelt cseh hadsereg puskalövés nélkül fogadta a német megszállókat.
***
...Az ukrán ideiglenes kormány a tartalékos tiszteket is mozgósította. Az orosz hadsereg parlamenti felhatalmazással körülvette az ukrán katonai egységeket.
Ezúttal nem lesz háború – ugyanabból a meggondolásból, amiért a kitűnően felszerelt cseh hadsereg nem szállt szembe Hitler csapataival...
