Békési levelekEgyütt

2014. március 22., szombat, Nemzet-nemzetiség

Ha szomszéd nép a téma, akkor könnyű dolgom van Erdély szülötteként, hiszen nem kellett határon átkelnem, csak a kerítésen átnéznem ahhoz, hogy román embert lássak. Sepsi­szentgyörgyön Teodorescuék – a ház mögül – már akkor a római katolikus templomba jártak, amikor én még azt sem tudtam, hogy Istent keresem.

A kis öreg krampusz ember, a kollégák által is rettegett Dafinescu doktor a legkedvesebb román emberek egyikének bizonyult Besztercén, akivel öröm volt együtt dolgozni. Vagy ugyanitt az intelligens és jó lélek Rodica doktornő, akinek az okozott lelki válságot, hogy miként számol el ő majd a Ceauşescu-rezsim által tönkretett egészségű emberekkel. Ők csak kiragadott, személyes ismeretségen alapuló példák. Ám Smaranda Enache, Gelu Păteanu, Sabin Gherman már közismertebb nevek érdekeink védelmezői közül.
 És Erdély ennél jóval sokszínűbb. A személyes példáknál maradva hadd emlegessem fel Helmuth bácsit, a virtigli szász embert, aki törte a magyart, és rettenetes jókat mondott. Egy alkalommal kissé kapatosan fejtegette, hogy ő csak békében akarna élni, de – a Ceauşescu-érában vagyunk még – ez szaladt ki jó hangosan a száján: Hagyjanak engem nyugaton (nyugodtant akart mondani) élni. Inge néni meg tánc közben szólt oda jóapámnak, aki épp átdumált a szomszéd párhoz: Gyulus, ha velem táncolsz, fordítsd felém a facádat! Arcot akart szegény mondani (Fazade németül), de közderültségre ez sikerült.
Nagyborosnyón, ahol apám tizenegy évig volt néha tizenegy falu körorovosa, szülésze és fogorvosa, sok cigány élt – elsőben tizennégy osztálytársam került ki közülük, s nagyokat szánkóztunk együtt –, és volt is néha „balhé”. De ha jött a védőoltási időszak, apám elment a vajdához, és a cigány csapat hiánytalanul sorakozott a tű elé.
Rózsi néni megjárta Auschwitzot. Medgyesen élt, és sokáig nem beszélt róla, csak amikor már nagyon öreg lett, mesélt Eichmannról, fehér lováról, a szelekciókról, melyeket azért úszott meg, mert erdélyiként tudott németül, és értette, hová kell átsurranni, melyik a nem krematóriumba menő csoport. Hazatért, de soha nem volt többé menst­ruációja, és csak pépeset tudott enni, de szeretett élni, és nem haragudott senkire.
Az Erdélyben született egyszerű román ember nem volt sovén szinte soha. A bajt mindig a „politika” hozta. Az okosok, a nemzeti megmentők. Pedig – ha békén hagyták – nagyon szépen elvolt minden náció. A székely talpraesettség, a szász szaktudás, a cigány kézügyesség, a zsidó pénzügyi észjárás, a román alkalmazkodókészség mind-mind a transzszilván ember összetevőjévé vált egy idő után. Ha hagyták.
S most idézek egy levélből: „A magyarországi 1,2-es termékenységi index az egyik legrosszabb Európában. Van egy jó alaptörvényünk, a konkrét intézkedések azonban vérszegények és hatástalanok. Nagy örömünkre 2014-ben bevezették a rugalmas gyed rendszerét, érdekeltté válik a munkáltató, hogy kismamákat foglalkoztasson, egyéni vállalkozó édesanyák is komoly adókedvezményeket kapnak. Kérjük, hogy terjesszétek minél szélesebb körben.”
Ehhez fűztem hozzá – válaszul – a tanmesénket, hogy végre magunkról is beszéljek: „Egy kivétel van a magyar tenger apadásában. Foltán László, a Százak tanácsának tagja hívta fel a figyelmet minap rá: a székelységben nő a szaporulat, egyre több a sokgyerekes család. Nagy az elvándorlás, de a székelység így védekezik. Nekünk a Ceauşescu-érában született mindhárom gyerekünk. Sem gyes, gyed, semmi nem volt, sokszor enni is nehezen. De a gyerekeket nem azért és akkor adja a Jóisten, amikor és amire mi akarjuk, hanem áldásként. Bármilyen időben. És megszülni nem felelőtlenség, hanem kötelesség. Szerintem ezt is el kell mondani.”
S még valamit: ma Erdélyben a többségi nemzet a román. De egyre több közöttük, aki csak a jót látja egy föderatív Romániában, benne az autonóm, transzszilván lelkű, virágzó Erdéllyel. Kós Károly álma ma is megvalósítható.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 505
szavazógép
2014-03-22: Nemzet-nemzetiség - Kuti János:

Hívjuk Obamát vagy Putyint? (Glossza)

Ha Románia még sokáig így, sőt, egyre példásabban, az európai normákat meghaladva oldja meg nemzeti kisebbségei és kiváltképpen a magyarok problémáit, akkor külső segítséghez kell folyamodnunk.
2014-03-22: Kultúra - :

Mattisok nemzedékről nemzedékre (Kiállítás a Magmában)

A tehetség a szülői gének szerencsés kombinációját feltételezi, ha úgy tetszik, a vak véletlen műve. Ezt a veleszületett adottságot a későbbiekben el lehet fecsérelni vagy valóra lehet váltani. Napjaink egyik legismertebb orvosgenetikusa, Czeizel Endre a tá­len­tum fogalmát vezette be, hogy elkülönítse azok csoportját, akik beváltották a bennük lappangó tehetség ígéretét, igazolták képességeiket. A modern orvosgenetika mindemellett a társadalmi lehetőségekkel, a környezet alakító hatásával is számol. Az örökölt kivételesség tehát akkor bontakozhat ki leglátványosabban, ha a környezet is segítően, bábáskodóan alakítja azt.