Fazakas Ildikó pszichológus a sepsiszentgyörgyi Állomás negyedi 6-os óvodában a A Pro Pignoris Egyesülettel közösen szervezett márciusi előadásának témája: Halál gyerekszemmel – ennek szemlézését folytatjuk.
A gyászoló gyermek segítése
A különböző korú gyermekek a gyász kapcsán más reakciókat mutatnak, más jelent számukra problémát, és másként kell, illetve lehet nekik segíteni. A különbség nemcsak életkorfüggő, hanem a gyermek egyéniségének, szociális érettségének, családi kapcsolatainak, addig megélt tapasztalatainak is függvénye. Maga a gyász folyamata nem általánosítható, természetesen nincs merev recept a segítés módjára sem.
Fontos, hogy ilyen érzelmi krízishelyzetekben a környezet lehetőleg minél stabilabb maradjon a gyermek számára. Olyan személy gondozza, aki ellátásában addig is aktív szerepet játszott. Nem célszerű változtatni az alvóhelyet, a megszokott napi ritmust stb.
Félelmeinek csökkentése, biztonságérzetének fokozása érdekében célszerű, ha a szülő ilyenkor minél több időt tölt gyermekével, szóval és szorosabb testi kapcsolat kialakításával is kifejezve szeretetét.
A szülő figyeljen az érzelmekre, jelezze, hogy sírás, szomorúság vagy akár düh is természetes ebben az állapotban.
Keresni kell az alkalmakat a közös beszélgetésre, ami lehet az esti lefekvés meghitt pillanata, de meg lehet kérni a gyereket, hogy ő meséljen valamit a babájának/macijának – a gyermek által elmondott rövid mese meglepő mélységekbe engedhet bepillantást.
A nagyobb gyerekeknél emlékkönyv készítése az elhunyt személyről, rajzokkal, fényképekkel csökkentheti a gyásszal kapcsolatos fájdalmat. A közös játék, rajzolás során is előhozható a betegség, kórház, halál, temetés témája.
A halálról beszélgetni a szülőknek nehéz feladat, néha azzal nyugtatják magukat, hogy mivel a gyermek nem kérdez, nem érdekli a probléma, vagy úgysem lenne képes azt megérteni. A gyermek hallgatása azonban nem azt jelenti, hogy nincsenek kérdései, csupán megérzi, melyek azok a témák, amelyekről nem illik otthon beszélni. Legtöbbször alkalmazkodik a család által diktált kommunikációs keretekhez, legfeljebb nem a szülőt kérdezi, hanem a barátját, vagy csak egyszerűen önmaga próbál választ keresni kérdéseire.
Már óvodás korban fontos lehet a temető látogatása, alkalom, hogy a gyerek kérdéseket tehessen fel, vagy hogy érzelmi problémái felszínre kerüljenek.
Ebben az életkorban a gyermek számára a spiritualitás, a hit még nem képes valódi vigaszt nyújtani, részletes teológiai magyarázatok helyett a szülő próbáljon egyszerűen válaszolni, az elmondott információknak igazodniuk kell a gyermek életkorához, kíváncsiságához.
Mikor forduljunk szakemberhez?
Ha hat hét után is képtelen a gyermek gondtalanul elmerülni a játékban.
Ha folyamatos rémálmai, félelmei vannak.
Ha két-három hónapon túl is kifejezett szomorúság, ingerlékenység, túl erős „csimpaszkodás”, illetve a szülőktől való elszakadási képtelenség áll fenn.
Ha tartós vagy túl erős kötődés tapasztalható az elhunyt személyhez.
Ha tartós (fizikai, szellemi) visszamaradás észlelhető a fejlődésben.
