Több mint egy éve tart már a zászlóháború, hogy mivel kezdődött, az talán el is halványult, talán nem is fontos. Az viszont bizonyos, hogy komoly eredményük lett az akkori botrányoknak.
Megszínesedett a városunk. Kék-arany és piros-sárga-kék zászlók jelentek meg mindenhol. Akár a fegyverek, amelyekkel meg kell vívni a zászlók háborúját. Ha megjelenik az ablakban egy kék-arany, szinte biztos, hogy válaszul rá a közelben valamelyik ablakban máris fellobog majd a piros-sárga-kék. Kell az, meg kell mutatnunk, hogy itt vagyunk! Mondhatná mindenki, aki már kitette a saját zászlaját: csak ez lenne a lényeg? Legyen zászló az ablakban. Mindenütt legyen székely zászló, mindenhol, ahová ki szeretnék rakni? Ez viszont nem elég. Fel kell kelni a tévékészülék elől, néha kicsit ott kell hagyni a személyes problémákat. Meg kell mozdulni, tenni kell. Amíg mi a zászlókat tűzögetjük, elhordják az erdeinket, elköltöznek az orvosaink, iskolákat zárnak be és cégek buknak be. Ezeket, sajnos, nem lehet zászlótűzögetéssel megoldani, ezeken csak bátor emberek segíthetnek, olyanok, akik már kitűzték a saját lobogójukat. Nem az ablakukban – bár az sem hiba –, hanem a szívükben.
Tenni akarásra és a közösség érdekeinek érvényesítésére van szükség most. Ne hagyjuk magunkat a zászlók háborújában. De ne feledjük: ez végül nem az ablakokban fog eldőlni.
Kondor Ádám
.jpg)
