A költemény sokkal több, mint meghatározás. Sokkal több a fiatalság számára is! Ezt bizonyítja 1848, ezt bizonyítja a sok év tapasztalata, a nemzet formálódása. Ezért kell irodalmi estekkel, felolvasásokkal, ünnepi műsorokkal készülni a költemények jellem- és társadalomformálására.
Kiváló alkalom, lehetőség erre minden év április 11-e, József Attila születésnapja, a költészet napja, melyet 1964 óta ünnepelünk. Mi, fiatalok – de nemcsak mi – lelkünket felkészítve, lényünk minden apró rezdülésére figyelve hozzáadunk valamit az ünnephez, talán egy olyan hangulatot, mely nélkülünk nem lenne igazi. Nem lenne igazi érték, s éreznünk kell ennek a kijelentésnek a súlyát, miként azt is tudatosítanunk kell önmagunkban, hogy az ünnep csak ürügy. Ürügy a folyamatos tanulás, az olvasottság, a tájékozottság, a saját világ felé irányuló érzékenységünk kialakulásához, mely nem egy napra, hanem egész életünkre szól.
Mindemellett a költészettel szemben nem csak ehhez hasonló kötelezettségeink vannak. Tudjuk, hogy a vers képes meggyógyítani be nem hegedt sebeket, képes a rossz hangulatot messzire űzni, és képes boldog pillanatokat lopni életünkbe. Egy nehéz nap után szomjazhatunk egy vers után, s az valószínűleg képes betölteni bennünk azt a kis űrt, melyet nekünk nem sikerült.
Méltóképpen ünnepeltünk tegnap, emlékeztünk József Attilára, de ne feledjük az év további részében sem, mi mindent jelenthet számunkra az igazi érték, a költészet!

Bencze Melinda