Meglehetősen szomorú sors jutott az olaszteleki Daniel-kastély (felvételünk) falképeinek, ezért ma nagyobb feladat hárul a tulajdonosokra és a műemlékvédelmi hivatalra – hangzott el Erdővidék Múzeumában a Czimbalmos Attila festő-resturátor és Fehér János művészettörténész által tartott vetített képes előadáson.
Fehér János a Danielek több nemzedékének katonai és diplomácia pályáját ismertette, de kitért magánéletük számos olyan részletére is, amely összefüggésbe hozható a vargyasi család olaszteleki megtelepedésével és a kastély építésével. Daniel Mihálynak 1630-ban még csak kisebb ingatlanja lehet Olaszteleken, de ahogy kiteljesedik, egyre befolyásosabb lesz a család – többen is háromszéki főkirálybírók, portai főkövetek, és fejedelmi udvarmesteri tisztséget is betöltenek –, nő, terebélyesedik „szálláshelye” is. A falképek Daniel Mihály és Haller Judit 1669-ben kötött házasságát követően készültek. Hogy mit ábrázolnak vagy milyen eseményhez kötődnek pontosan, nem tudni, de a fiatal művészettörténész nem fél feltételezni: a Danielek felemelkedésének legfőbb állomásait örökíti meg, egyfajta családi gesta. Egy, de az sem kizárt, két konstantinápolyi követségre lehet következtetni a soktornyú városrészletek, a pompásan öltözött alakok, gazdagon megrakott lovak, solymászok, és pénzeszacskók feltűnéséből, a diplomáciai sikerekről a sokszereplős, béketárgyalást sejtető falkép számol be, de az sem kizárt, hogy Bethlen Gábor fejedelem eddig nem ismert portréja került elő, vagy éppen a Daniel-Haller menyegzőt is megörökítette a művész.
A falképtöredékek felújítását vezető Czimbalmos Attila bevezetésként kulturális örökségünk megőrzésének és átörökítésének restaurátorra háruló feladatáról beszélt, majd olaszteleki munkájukról szólt. Mint mondotta, nem könnyű a feladatuk, mert a falfestményeknek mindig szomorú sors jutott: hol kalapáccsal estek nekik, hogy a vakolat jobban tapadjon, hol kőművesekre bízták a „feltárást”, de akadt rá példa, hogy egyszerűen vésővel vágtak utat a villanyvezetéknek, sőt, sokat rontott az is, hogy előttük nemrég még két csapat megfordult, s különböző szempontok érvényesültek a restaurálás folyamán. A secco-technikával készült, szegényes színvilágú, a korabeli ablakok alsó szintjétől a mennyezetig érő alkotásokat úgy próbálták felújítani, hogy ne csak a szakemberek szeme vegye észre, mit is ábrázolt a XVII. századi művész. Czimbalmos szerint az értékek felszínre kerülése nagy terhet ró a tulajdonosra, hiszen megoldást kellene találni arra, hogy a fürdőszobát ne ott alakítsák ki, ahol falkép is van – a pára visszafordíthatatlan kárt okozna, bárhogy is próbálnák védeni az alkotást –, de hasonló a helyzet a konyha környékén is, ahol a sütés-főzés gőze és a folyamatos hőmérséklet-ingadozás veszélyeztet.
