Szentivánlaborfalva utóbbi másfél évszázadának monográfiáját írja Kányádi Mihály (sz. 1936) nyugalmazott mezőgazdász technikus. Tizennyolc évvel ezelőtt, 1996-ban, amikor nyugdíjba vonult, azzal a céllal kezdte el a munkát, hogy az utókor ismerhesse meg Szentivánlaborfalva múltját. Az utóbbi százötven évet, mondhatjuk, Orbán Balázs A Székelyföld leírása című művének megjelenésétől eltelt nagyon bonyolult és érdekes időszak történéseit, változásait írja meg – vázolta lapunk érdeklődésére.
Két világháború s különböző változások mentek végbe, melyeket az ifjúság nem ismer – magyarázta, hozzáfűzve: a nyersanyag nyolcvan százaléka megvan, a bevezető részt már kezdte letisztázni, de még legalább egy év hátravan a befejezésig, s azután lektoráltatni szeretné a szöveget. Tulajdonképpen elmesélő monográfia születik, az adatok mellett idős emberek visszaemlékezéseit is összegyűjtötte. Ír a környezetéről, tájról, adottságairól, emberekről, népszokásokról, népviseletről. Munkájához tanácsot kért a Réty monográfiáját megíró dr. Nagy Lajostól.
A szerző bemutatja a település nagyjait – mint Berde Mózsa, Berde Áron, Jókainé Laborfalvi Róza, aki itt született, Benke leány volt, továbbá dr. Opra Pál, a kolozsvári mezőgazdasági egyetem tanára, Szentványi Gábor főispán, Székely István kántortanító, akinek a dalárda köszönhető, és a mai dalkör a nevét viseli, Benedek Pál mezőgazdász, aki aranykalászos tanfolyamokat szervezett, Pál Ferenc, aki malmot alapított, rengeteg embernek adott munkát, kenyeret. Azok az emberek, akik szerepet vállaltak templomok, utak, hidak létesítésében, megérdemlik, hogy nevük, tettük fennmaradjon, legalább a faluban – mondja Kányádi Mihály.
A szerző kitér a faluban bekövetkezett átalakításokra is. A település két falu egyesítése révén jött lére. Határuk a Szentiványi-kúria, mely még Sepsiszentivánban áll, tehát az Uzon felőli részen, az unitárius templom már Laborfalván. A régi település a mostani országútnak csak egyik oldalán létezett, a Feketeügyhöz közelebb, a másik rész később épült ki. Szentiványi Gábor beültettette a Rétyi Nyír nyúlványaként a település határában levő futóhomokot mintegy hektár fenyvessel – az mára elszaporodott, közel tizennyolc hektárnyi erdő származott abból. Amikor az 1970-es években a Feketeügyet szabályozták, három méter kerületű cserefák maradványai kerültek elő, és ez azt jelenti, itt valamikor rengeteg erdő volt – mondja a szerző. A Labor-völgyben egykoron átvezetett egy út és az úgynevezett Réz-híd, melyet Részes hídként is említenek. A Kézdivásárhely felőli út Eresztevényről Illyefalvára egyenesen ment, később kanyarították le Laborfalva felé. Érdekességként említi, hogy fennmaradt egy legenda, miszerint az 1800-as évek elején egy Márkos nevű ember az út mentén aranyleletet talált. Ekéje megakadt egy ládában, melyben arany volt. Azt elvitte Brassóba, s egy aranyneműs annyi pénzt adott érte, amiért négy ökröt vásárolt. Ezt a történetet is belefűzte a monográfiába.
Szentivánlaborfalváról mindkét világháborúban sok fiatal maradt oda, hősök, a hazájukért estek el. A második világháború második felében mozgósítottak öregeket és nagyon fiatalokat is. Így az Úz völgyébe vittek el negyven férfit. Sokan közülük odavesztek. Kányádi Mihály kezdeményezésére a Székely István Dalkör tagjaival közösen emlékkopját állítottak a helyszínen. Itt védte hazáját 40 szentivánlaborfalvi székely határőr – hirdeti a faragott oszlop. Ezt nem szabad feledni – szögezi le.
