Hamarosan negyvenöt esztendeje annak, hogy 1969 nyarán beindult a termelés a kézdivásárhelyi készruhagyárban, a mai Secuiana Rt.-ben. A céhes város és Felső-Háromszék legelső nadrággyára nem csupán a magánosítás utáni időszakot, hanem az utóbbi évek gazdasági válságát is átvészelte, sikerült talpon maradnia, a tavalyi évet már a 2009-es esztendő szintjén zárta. A múlt év, illetve az első negyedév megvalósításairól, valamint a készruhaipar jövőjéről Dobra László közgazdásszal, a részvénytársaság vezérigazgatójával beszélgettünk.
Leküzdötték a válságot
– A jó hír az, hogy az utóbbi két évet ha nem is nyereséggel, de növekedéssel zártuk az előző esztendőkhöz viszonyítva. Visszajutottunk arra a szintre, ahol 2009-ben, a gazdasági válság előtti időszakban voltunk. Ez a tény nagyon örvendetes számunkra, mivel termelési kapacitásunk és munkaerőlétszámunk is visszaalakult a válság előtti szintre. Profitot sajnos azért nem tudunk megvalósítani, mert két bukaresti céggel úgynevezett franchise-szerződést kötöttünk, mindkettőnek három-három fővárosi üzlete volt, s mindkét cég csődöt mondott, így ott jelentős anyagi vesztességünk volt. A csődeljárási folyamat még nincs teljesen lezárulva, de ez három-négy évre negatívan hat ki a Secuiana Rt. profitjára. A múlt év végén 540 alkalmazottunk volt, ebből 450 a cégen belül, kilencvenen pedig üzlethálózatunkban. Termelési kapacitásunk napi 2300 nadrág és két-háromszáz darab ing. Az első negyedévben – az exportnak köszönhetően – áruforgalmunk az előző év hasonló időszakához viszonyítva kilenc százalékkal emelkedett, elérve az 1,6 millió eurót.
– Van-e szakemberhiány?
– Ahányszor alkalmazni akartunk, mindig kaptunk munkaerőt, még akkor is, ha nem mindenki felelt meg az elvárásoknak. Megoldásként több személyt alkalmaztunk, mint amennyire szükség volt, így a gyengébbek kirostálódtak, és megmaradtak azok, akik megfelelnek a követelményeknek.
Versenyképesek maradtak
– Hogyan látja a készruhaipar helyzetét, jövőjét?
– Romániai szinten a készruhaipar helyzete eléggé kényes, ez olyan iparág, ahol nagyon sok az élőmunka és a munka mennyisége, ahol nem igazán lehet átfogóan automatizálni. Ez az iparág, ahhoz hogy fennmaradjon, mindig az olcsó munkaerőpiacot keresi. A minimálbér és a fizetések növekedésével lassacskán becsukódik az „olló”, de hogy ez mennyi ideig tart még az itt lévő cégeknek, azt senki sem tudja. 2004-ben azt gondoltuk, hogy még pár év, és be kell zárnunk magunk mögött az ajtót. Azóta eltelt tíz év, és még mindig termelünk, megrendelésekre sem panaszkodhatunk, és versenyképesek maradtunk. 2004 óta az üzletfeleink nagyjából kicserélődtek, jelenleg teljes mértékben a magas minőséget kérők maradtak, ami azt is jelenti, hogy kisebb darabszámú megrendeléseket kell teljesítenünk. A nagy sorozatgyártásos megrendeléseket Kínától, Távol-Kelettől nem lehet elvinni. Az Európában termelt szövetet nem viszik Kínába bérmunkába, azt itt, Európában próbálják feldolgoztatni, és abból terméket előállítani. Németországból, Franciaországból, Dániából, Görögországból és Hollandiából érkeznek megrendeléseink.
