A 85 éves K. S. úrnak
Vannak vidékek mindenütt.
Megváltam az erdélyi tájtól,
már csak néha egy-egy régi fénykép,
mint a Pofakönyv
népe lájkol.
Szerelmes lettem Adriámba,
Trau utcáin kóborolok,
vannak vidékek mindenütt,
bár ugyanaz a vér csobog.
Bár ugyanaz a víz folyik
és ugyanaz a nap ragyog,
még néha-néha ott vagyok,
de közben mindig, mindig itt.
Vannak vidékek, verstengerek.
Amikor Adriámba lépek,
kékvizű teste megremeg.
S a hullám hegyén valaki,
hallom,hogy valaki jár,
nyomában visszatükröződik
egy hűvös hargitai táj.