Csak ámuldozva, vágyakozva tapadunk a tévé képernyőjére, amikor azt látjuk, más európai országokban hogyan tanulnak, járnak iskolába, és milyen, mindenki számára kedvező törvényeik vannak.

Egy hete kaptam fel a fejem, amikor megtudtam, hogy lehetőséget kapunk az új oktatási törvénytervezethez javaslatokat beadni. Ezzel éltek is a civil szervezetek, szülők, oktatási intézmények. Utánanéztem, hogy mi az a reális javaslat, amit én letennék a miniszter bácsi asztalára. Elsősorban azt kell tudni, hogy Románia tanterve európai viszonylatban a legerősebbek közé tartozik. Erre büszkék is lehetnénk, de azt hiszem, mindenki egyetért velem, hogy francba a büszkeséggel. Nem baj hát, csak tanuljunk, annál jobb, de sajnos, ebben az esetben a mennyiség nem egyenlő a minőséggel. Így minden velem együtt érző diák—tanügyi törvény: 1—0. Személy szerint, bár úgy érzem, jó pár embert képviselek szavaimmal, a ,,szeret sokáig aludni" emberek közé tartozom, aki reggel 7-től 9-ig valahogy nem képes az alváson kívül másra figyelni. Aztán meg tények bizonyítják, hogy egy fejlődésben lévő elme nem képes öt-hat órányinál többet befogadással tölteni. Így hát nézzük csak meg: reggel két óra alvás, délután két óra ,,képtelen odafigyelés", máris 3—0-ra vezet minden velem együtt érző diák.

Azt hiszem, a borzasztó nagy vereség után bizony változtatni kell a tanügyi törvényen, különben örökké vesztes marad bennünk, a diákok szemében. Itt a lehetőség, csak kell egy orvos, egy pszichológus, pár szakember, meg hát nem ártana talán egy diák sem a csapatban.

Ferencz Áron