Az árkosi Veres-gödör alatt, ahol gyerekkoromban sokat játszadoztunk, s amelyet a jégkorszaki erózió dolgozott ki, már akkoriban bronzkori, majd kora középkori cseréptöredékek kerültek napvilágra a vasoxidtól vörhenyes színűre festett, legörgetett kavicsok közül. A meredek teraszorom alatt csörgedezett Árkos pataka, mellette árok sejtette, hogy ott valamikor malmot hajtott a víz. Régi gátja még megvolt, melyről magasacska zuhanással igyekezett alá a patak. Már-már elfeledték az árkosiak a Zuhanás nevű helyet. Ott állt a Benkő família reneszánsz kori kúriája, melynek pincéjébe apai nagyapám, az öreg Küs Béni is hordozott, így nevezték őt az árkosiak, aki az utolsó báró, a fiatalabb Szentkereszty Béla asztalinasa volt. Az árkosi Benkők régi udvarháza helyett akkor már a Szentkeresztyek kastélya állt, gyerekként néztük, hogy rabolták ki a beözönlő orosz katonák, s a kastélykaput őrző oroszlánok fölött nagy betűk hirdették: Vörös zászló kollektív gazdaság.
Az utolsó Benkő urat, Benkő Árpádot, a Háromszék Vármegyei Takarékpénztár vezérigazgatóját én már nem ismertem, újabb keletű árkosi lakásában oldalági örökösök laktak, de a család nevét őrizte a Benkő-borvíz, a Sugási-hegyekben a Benkő-kert. Árkosról rajzott ki a Benkő família Erdővidék felé, leszármazottai Bibarcfalvára, Kisbaconba s Bardocra, Benkő József szülőfalujába, hiszen édesapja akkor ott szolgált mint erdővidéki református esperes, s majd Középajtára, ahol Benkőt utolérte nyomorúságossá vált életének megváltó végzete.

Bibarcfalva nem feledte
Erdővidéki bányageológus koromban több alkalmam volt helytörténeti mazsolák után kutatni, kövületeket kerestem Bibarcfalván. Bizonyára olvasmányaik alapján beszéltek arról a helybeliek, néhai Józsa tanító úr, később szintén néhai Benedek Csaba helybeli tanár, hogy a híres nagyenyedi professzor, a nagy magyar mineralógus, Benkő Ferenc, Benkő József kortársának gyökerei is az Árkosról Bibarcfalvára került Benkő famíliából ágaztak ki Kisbaconba. Benkő Ferenc haláláig használta a kisbaconi előnevet. Külföldi tanulmányútja után Nagyszeben lelkésze volt, majd mint tanár dolgozott haláláig Nagyenyeden. Sajnos, a helybeliek már akkor elmondták, hogy Bi­barc­falván nevében rég nem élt a Benkő család, de érdekes, emberöltőről emberöltőre mégis megmaradt személyének halovány emléke.

Köpec megőrizte
Áldott emlékű Benedek Árpád, a jeles köpeci tanító, akivel annó dacumál egy utcában laktunk, a régiektől hallotta, hogy „jó szájú papja volt Köpecnek Benkő József”, de róla a legtöbbet Gáspár Józsi tanító jegyzett le az egyházi iratokból Kolumbán Ellák református lelkipásztor idejében. Azóta Benedek Árpád s Gáspár tanító is a túlsó parton van, de Benkő József köpeci papságáról, s arról, hogy az ecetfákat ő hozta be a Regátból Erdővidékre, több alkalommal beszélt nekem Gáspár Józsi bátyám, s mondta, hogy az ecetfákról szóló könyvét is köpeci papsága idején írta. A Benkő-féle ecetfák gyökerei évről évre újakat hajtottak, s csodák csodája, ma is ott díszlenek az út melletti temetőszélen. Mint Benkő ültette kuriózumok védelemre szorulnának.
Gáspár Józsi bátyám, akit mint apámat, úgy tiszteltem, Köpecre érkezésem idején, 1959-ben sokat mesélt Benkő papról. Szavait azért jegyeztem, mert az elmondottak a helyi értelmiség még közszájon élő emlékei voltak, értékesebbeknek tartottam, mint minden más írott dokumentumot, amely ma bárkinek rendelkezésére áll. Józsi bátyám elmondta, hogy „Benkő József hat esztendőt szolgált Köpecen, de abból az utolsó két esztendő az egyházközség vezetőségével való civakodás miatt küzdelmes volt. S mert papi feladatait – ivási szenvedélye miatt – csak hézagosan tudta végezni, segédpapot kellett melléje hívnia az eklézsiának. Eltanácsolták Köpecről, különböző felekezetű fiatalok összeesketésének vádjával a miklósvárszéki törvényszék elé került”. Az ő szolgálati idejében öntette Brassóban az egyházközség azt a régi harangot, amelyet később, mert hangjában meghibásodott, beöntettek. A maiak már elfeledték, hogy azt a harangot, a régiek Benkő-harangként emlegették.

Füvészkert Középajtán
Apáca, akkori munkahelyem, mondhatni szomszédos volt Középajtával, s így igent tudtam mondani a havonta megjelenő, Falvak Dolgozó Népe című hetilap kérésére: próbálnám meg feleleveníteni a botanikus Benkő József emlékét. Mármint a botanikusét – hangsúlyozták –, a tanárét, a barlangkutatóét, mert ahhoz, hogy Benkő lelkész is volt, nem tudott hozzájárulni a lap. Nos, a botanikus emlékét, botanikus kertjét, amelyet többször emlegetett munkáiban, hiába kerestem Középajtán. Akkor pillantott rám a Fennvaló, amikor az idős Szabadai néni megkérdezte: „maga véletlenül nem azt a helyet keresi-e, amelyet a régiek bonátikus kertnek neveztek, mert az a mai Szőlőskert, fenn a magyar és a román temetők között?!” A helybeliek elferdített kifejezése Szabadai néni jóvoltából a helytörténeti kutatás koronatanúja lett!
A május 17-i Benkő-ünnepségen Nagy Piroska nagyajtai önkormányzati tag közölte, hogy nem mondanak le a közép­ajtai füvészkert látványtervének kivitelezéséről, folyik a tulajdonjogi kérdések rendezése, pályáztak az anyagi alapokra. 1959-beli látogatásom idején még élt Benkő utolsó napjainak emléke Középajtán. „Benkő pap – folytatta Szabadai néni –, amikor már nagyon gyengén érezte magát, kiment a bonátikus kertjébe, a Szőlősbe egy szép déli napos időben. Lerúgta csizmáit, kiterítette kapcáit és sütkérezett. Elszenderedett, de soha fel nem ébredt. Szép halállal halt meg – hallottam én is a régiektől!”

Ünnepre született könyv
A középajtai ünnepségek alkalmával látott nyomdafestéket az a másfél száz oldalra sikeredett tanulmánykötet, amely a Hunok és székelyek jelképes címet viseli, egyrészt utalva arra is, hogy Benkő József fő érdeklődési köre a történettudomány volt. Miként a könyv szerkesztője, Benkő Mihály írja: „a kötet a hun–székely kapcsolatokról, a kora és késő középkori magyar krónikák erdélyi vonalainak nyomairól Benkő József műveiben, valamint a Magyarország és Háromszék történetében egyaránt nevezetes szerepeket játszó Benkő család történetéről szól”. Mi meg azonnal hozzáfűzzük, hogy a kötet szerzői, miként a függelékek közlői is, mind-mind a háromszéki és az erdővidéki Benkő család leszármazottai-rokonai. Javában családi jellegű genealógiai munkát jelentettek meg, ami azonban túlmutat az egyszerű családtörténeten, és általános értékű megállapításokkal, fontos adatokkal gazdagítja eddigi ismereteinket. A magyar és székely eredettudomány és a családtörténet határvonalán kínálkozó témaköröket tárgyaló szerzők között ismertük meg dr. Darkó Jenőt, a történelemtudományok kandidátusát, aki a nagyajtai Darkó család egyenes ági leszármazottja. „Apai ükapámnak – mondta a könyvbemutatón –, Darkó Józsefnek az anyai dédapja Benkő József unokájának, Benkő Máriának volt gyermeke.” Dr. Darkó Jenő egyébként a jeles magyar bizantinológus, id. dr. Darkó Jenő unokája. A kötet vezértanulmányát – A magyar történettudomány kezdetei és a krónikás hagyomány Benkő József előtt – személyesen mutatta be Középajtán.
Nem mindennapi olvasmány ez, de mert az elmúlt diktatúrák idején a hun-székely eredet kérdése tabutéma volt, igaz-igaztalan voltáról manapság is egyre több tanulmány jelenik meg, s mint ilyen aktuálisnak mondható kérdés, különösen ha a ma is úgymond „létjogosultságot élvező” és „hivatalos” finnugor magyar eredetelmélettel kapcsolatos újabb írásokkal is összevetjük. Ebben az írásban tisztázza Darkó Benkő József helyét és szerepét is a magyar történetírásban.
A kötet második része A székelyek és a Benkő család címet viseli. Szerzői a Benkő fivérek: Benkő Mihály és Benkő István. Benkő Mihály, aki szintén jelen volt a könyvbemutatón mint a kötet szerkesztője, történész, orientalista, író, földrajzi utazó, a magyar őstörténet néprajzi-történeti-régészeti párhuzamait, a keleti magyar néptöredékek emlékeit kutatja. A keleti magyarok, a magyar őstörténet kutatása, a magyar–kazak kulturális kapcsolatok fejlesztése területén végzett több évtizedes munkájáért magas állami kitüntetésben részesült. Elmondta, hogy fivérével együtt az árkosi Benkő család Kecskemétre származott ágának sarjai. Testvérével közös tanulmányukban a Benkő családnévről, a magyar gyepűvidéken élő egykori székely eredetű Benkőkről értekeznek, a kecskeméti Benkők ágáról, feltárják a Benkő József-címer titokzatos történetért. Az emlékkötet gazdag függelékanyagot és Benkő József­fel kapcsolatos részletes bibliográfiát is tartalmaz, fotóit Benkő Mihály készítette.
A Benkő József halálának 200. évfordulójára megjelent könyv egyike azon hézagpótló kiadványoknak, amelyek a baróti Tortoma Könyvkiadó, a Háromszék Vár­megye Ki­adó és a Kovászna Megyei Mű­velődési Központ következetes törekvéseit igazolják, a sepsiszentgyörgyi T3 Kiadó nyomdájának munkáját dicséri. Beszerez­hető a Tortoma sepsiszentgyörgyi Csíki utcai, valamint baróti üzleteiben.