Olvasom, hogy ezeket már a Kárpátok Géniusza is igen-igen erőltette éltében. Nem lehet tudni, hogy ezen elképzeléseket ugyanolyan módszerekkel ülteti-e gyakorlatba az unió, mint annak idején Románia. A nosztalgiázók nagy örömére lehetne rehabilitálni a kondukátort, akinek értékes útmutatásait pontosan kellene követni. Ha ma is élne, az Európai Parlamentre nem volna szükség, mert – lám – egymaga megoldotta volna Európa gondjait, és úgy, mellékesen a világbékét is elhozta volna nekünk.
Bár még mindig nem késő, hogy Európa-szerte bevezessék a Vezér által akkor alkalmazott igen hatékony módszereket a kontinens helyzetének javítása céljából. Az energetikai függetlenség eléréséért például estenként elvennék a villanyt. Az oroszoktól való gázfüggetlenedésért megszüntetnék a gázszolgáltatást. De lenne még néhány lehetőség a gazdaságosság növelésére is. Az exportot addig növelnénk, míg eljutnánk oda, hogy semmit sem lehet találni az üzletekben. Újra­szerveznék a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket (kollektív gazdaságokat). Az egészséges táplálkozás bevezetéséért szójaszalámit gyártanának, és csakis azt lehetne kapni. Csökkentenék az importot. Kávé helyett csak zabból készült, úgynevezett nyerítőst (nyekezolt) kellene főzni. A citromot, esetleg más hiánycikket csakis hallal társítva árusítanák.
Aztán az unió parlamentje elkezdené saját gazdaságosságának javítását és a spórlást. Sokkal jobb lenne, ha minden ország csak a választáson részt vevők számával arányosan küldhetne képviselőket az unió parlamentjébe. Ha például egy országot a számítások szerint ötven hely illetne meg, de csak a szavazók fele menne el szavazni, csak huszonöt helyet kapna. Ha figyelembe vesszük, hogy sok országban a választásra jogosultak harmada (vagy még kevesebb) szavazott, az uniós adminisztrációt és a költségeket is a harmadára lehetne csökkenteni. Az Európai Parlament működése jelenleg 1,75 milliárd euróba kerül, ezt elosztva a képviselők számával (751) fejenként 2,3 millió eurót tesz ki. Persze, ez nem csak a képviselők javadalmazását és költségeik kifizetését jelenti, hanem még egy sereg más jellegű kiadást is. Csak az unió 63 épületére fordított költségek 245 millió eurót kóstálnak. Európa Történeti Múzeuma 150 millió eurót emészt fel. Aztán a parlament évente 48 napot Strasbourgban tevékenykedik, és az átköltözés költségei – egy költözés fél leégés alapon – 200 millióba kerülnek. A képviselők mellett seregnyi kiegészítőszemélyzet is tevékenykedik nem éppen romániai minimálbérért. A képviselőknek közel nyolcezer eurós a fizetésük, de még egy sor kiadásukat is megtérítik, mint például a szállítást, adminisztrációt, amit nem kell nyugtákkal bizonyítani. A más országokba történő utazásokat nyolcszáz kilométerig szintén nem kell papírral igazolni.
A mostani választások bebizonyították, hogy Európában sok az euroszkeptikus személy, és a harmadik legnagyobb erő a parlamentben éppen az övék (118 képviselő). Ezeknek viszont nincs, mit keresniük az Európai Parlamentben. Ha nem vigyáznak, belülről fogják szétverni az uniót. A szélsőségesek ellen is küzd az egész világ. Most az angol hidegvérű britek egy szélsőséges pártra szavaztak legtöbben, akárcsak a franciák. Ezek ki akarnak állni az unióból. Ha őket is kitiltanák, az EP-képviselők száma olyan alacsony lenne, hogy igazán nem lenne gond anyagilag eltartani az intézményt.
Aztán ha olyan ötletekkel jönnek, mint amiket említettem – és tudjuk, azokat már Ceauşescu kitalálta –, akkor másolásért ki kellene zárni az Európa Parlamentből még a megmaradottakat is.