Az elvtelen, a félrevezető és a haszonleső magatartás nem lehet követendő példa. Márpedig Şaguna ambíciói megvalósítása érdekében mindannyiszor gátlástalanul járt el, amikor érdekei úgy kívánták. Ha a szükség úgy hozta, gondolkodás nélkül árulta el román híveit, szerb és magyar támogatóit, szolgálta az osztrák reakciós hatalmat.
Sorozatunk bevezető részében épp azért mutattuk be részletesen Şaguna származását, ifjúkorát, vallási kettősségben nevelését, római katolikus és görögkeleti iskolázottságát, mert ez befolyásolja a későbbi életútját. Az utókor értékelése is különböző. Amit a magyarok hazaárulásnak, magyarellenességnek neveznek, azt a nacionalista román történetírás – annak ellenére, hogy többkulacsossága a ro­mánságnak is rendkívüli ártalmakat okozott – hazafiságként értelmez.
A püspök kultuszának ma is számottevő híve van. Akadnak – és nem kevesen –, akik Şagunának „még a bűneit is erényül tudják be”. Jó ­részük nem vagy alig ismeri Şaguna politikai szereplését. Csodálói elsősorban kulturális és egyházi tevékenységét emlegetik. Hallgatnak arról, hogy a püspök 1849 januárjában – az osztrák reakció szolgálatában – a cári csapatok behívásának legaktívabb szorgalmazója. Szemé­lyesen kilincsel Lüdersnél, hogy küldjön cári csapatokat Erdélybe a magyar szabadságharc leverésére, az osztrák reakciós hatalom védelmére. Az 1848. őszi magyarellenes, polgárháborúra uszító körlevelei ellentétesek a korábbi, megbékélést hirdető tevékenységével. Érthető, hogy a magyar kormány 1849 áprilisában miért nem biztosít Şagu­nának amnesztiát. Elgondol­koztató az is, hogy a kegyetlen megtorlások idején miért részesül a legmagasabb osztrák kitüntetésben. Ér­dekes, hogy a negyvennyolcas mócvidéki román ellenállás katonai vezérét, Avram Iancut az osztrákok csak jelentéktelen kitüntetéssel „alázzák meg”. Az öntudatos Iancu azonban ezt nem fogadja el, mert ragaszkodik elveihez. A népéhez hű és következetes politikus bére az állandó rendőri zaklatás lesz. Amíg „a havasok királya” elborult elmével hal meg, addig Şagunából báró, érsek és titkos belső tanácsos lesz.

Szoborállítások
Nemcsak a románok, de a magyarok sem ismerik a főpap politikai tevékenységét. Ezzel magyarázható, hogy az elmúlt két évtizedben magyar településeken is szobrot állítottak neki. Şaguna egész alakos sepsiszentgyörgyi szobrának felállítása az 1990-es évek derekán nem volt szerencsés döntés. Egyrészt politikai kétkulacsossága miatt nem járna neki szobor, ugyanakkor milyen békességkereső  gondolkodásra vall, hogy némely román értelmiséginek és politikusnak természetes az, ha egy magyar településen Şagunának szobra áll? Miért természetes, miért gondolják, hogy az őslakos magyar tisztelettel néz a szabadságharcát nyíltan eláruló, leverésében főszerepet játszó püspök szobrára? Úgy gondolják, hogy nem tud a cári csapatok behívásáról? Nem tud arról sem, hogy 1849 után, a dühöngő abszolutizmus idején Şaguna még Ferenc József császár támo­gatását is igénybe véve szeretne Szentgyörgy  városától elkobzott vagyonból telket szerezni? Mindezt akkor, amikor a görögkeletieknek már van templomuk és templomhelyük. De miért ne, hisz azt a szentgyörgyi magyarságtól veszik el a szabadságharcban való rész­vétele miatt.
Egy szoborállítási terv a 2007. novemberi közös román–magyar kormányülésen is felvetődik. Az akkori magyar kormány anyagi támogatást ígér egy Gyulán felállítandó Şaguna-szoborhoz. Még az ünnepélyes alapkőletétel időpontját is kitűzik 2008. október 19-ére. A tervet a magyar közvélemény óriási felháborodással fogadja, ezért a szoborállítás elmarad. A szoborállítás tervét a Békés Megyei Hírlap kényes kérdésnek nevezi. A cikk szerzője úgy tudja, hogy a magyarországi román közösség vezetőinek véleménye is megoszlik a püspök személyiségének megítélésében, de őket a döntéshozatalba nem vonták be. A Ma­gyarok Világszövetsége a szoborállítási tervet a magyarság „arculcsapásának” nevezi.
Néhány évvel később, 2013. november végén a magyarországi Körösszegapátiban  egy Şaguna-mellszobrot avatnak ünnepélyesen. Erről még Tarsoly Attila polgármester (is) csak a román nyelvű meghívóból értesül. A polgármester távolmaradásával tiltakozik a szobor felállítása ellen, a település képviselő-testülete elhatárolódik e barátságtalan gesztustól.
Úgy gondolom, hogy mindenkinek, a magyaroknak, a románoknak és legfőképp azoknak, akik Şagunát dicsőítő emlékek állításán buzgólkodnak, ismerniük kell a főpap életútját, politikai pályafutását. Ha egy székely, illetve magyar településen terveznek szob­rot állítani, utcát elnevezni róla, akkor tudniuk kell, hogy az a helyi magyarság semmibe vevése, arrogáns provokáció.
Vége