Portugál és spanyol eredetű nehéz japán étel, palacsintaszerű tésztában megmártott és olajban kisütött tengeri hal, garnélarák vagy zöldségféle. A bő olajban sütött ételt szójaszósszal, bambuszrüggyel, retekkel, tormával, gyömbérrel fogyasztják, tentsuyu mártást adnak hozzá.
A tempurát Japánon kívül nehéz elkészíteni, mivel igazi ízéhez nélkülözhetetlenek a különleges tengeri moszatok. Viszont nem lehetetlen, tempurát készíthetünk lényegében bármilyen hal- vagy zöldségféléből, a zöldhagymától a spárgán át a a répáig, s hozzá bármilyen mártogató megteszi.
Trükkök, amitől tökéletes lesz a tempura: a zöldségeket vágjuk vékony szeletekre, a halat pácoljuk 30 percig enyhén savas, fűszeres páclében; nagyon forró, bő olajban süssük ki; attól függően, hogy vékony vagy vastagabb panírt szeretnénk az ételek köré, hígabb vagy sűrűbb lehet a masszánk; a ropogósság kedvéért érdemes különböző lisztek keverékéből elkészíteni a panírt, de természetesen egyféléből is készíthető, ízlés dolga. A tempura gluténmentes változatban is elkészíthető. A panírhoz jéghideg vizet kell adnunk, ami szintén a ropogósság miatt lényeges, gyakorlatilag ez a tempura titka. A tempurát sokkal bonyolultabb előkészíteni, mint megsütni. Egészen kis mennyiségű zöldségből is komoly „rakás” készíthető.
A tempuratészta előkészítése: előző este kétszer átszitálunk 15 dkg lisztet, és hűtőszekrénybe tesszük. (ebből 2–3 dkg lehet rizsliszt, burgonya- vagy kukoricakeményítő, de használhatunk kukoricalisztet, csicseriborsólisztet stb.) Mint ahogyan fennebb is említettük, igen fontos, hogy minden hozzávaló jéghideg legyen, mert a forró olajban így lesz csak ropogós a bunda. Előkészítjük a zöldségeket: pl. a padlizsánt hosszában negyedeljük, a fehér hús nagy részét kivágjuk, s más célra használjuk. A héjas részt három-négy helyen bevágjuk. A burgonyát és a cukkinit 7–8 mm vastag szeletekre, a hagymát vastagabb karikákra vágjuk. A sárgarépát és a fehérrépát durva reszelőn lereszeljük. Reszelhetünk még jégcsapretket is. Még egyszer leszitáljuk a lisztet. Nagyobb edénybe szitán áttörjük egy tojás sárgáját, s apránként hozzákeverünk negyed liter jeges vizet. (Durván egy csésze víz – egy csésze liszt az arány.) Egy mozdulattal öntjük bele az összes lisztet, s a tésztát két evőpálcikával 5–6 gyors mozdulattal összevegyítjük – inkább „rajzolgatva”, mint keverve. Nem szabad „kidolgozni”, nem baj, ha marad benne lisztcsomó. A zöldségdarabokat ételfogóval emeljük fel, még jobb, ha japán szokás szerint két pálca közé fogjuk. Először hajszálvékonyan belisztezzük (minden felesleget lerázva), majd a tésztába mártjuk (a fölös masszát szintén alaposan lerázva). 170 fokos semleges ízű olajba dobjuk. (Eredetibb ízt kapunk, ha az olaj negyedrészét szezámolajjal helyettesítjük.) Sülés közben egyszer megforgatjuk, s amikor aranysárgára sült, s apróvá válnak a buborékok, pálcikával kiemeljük. Alaposan lerázzuk róla az olajat, és konyhai itatósra tesszük, rács tetejére. Sütés közben nyeles, lapos szűrővel mindig újra lemerjük az olajról az összes elszabaduló tésztadarabot. Amikor a nagyobb zöldségekkel elkészültünk (amit a vendégek már folyamatosan esznek), a reszelt zöldségeket nagyon vékonyan belisztezzük és összekeverjük a maradék tésztával, így sütjük meg. A tempurát azonnal kell tálalni. Mártogatót adunk hozzá.
