A baróti Hoffmann család három nemzedéke él motorkerékpárok bűvöletében. Idős Hoffmann István a hatvanas évek derekán szerezte be első motorkerékpárját, a Simsonját, majd Jawa következett. Az ifjabb Istvánnak is több motorkerékpárja volt az elmúlt esztendőkben, a fiatalabbnak, Attilának jelenleg nincs, de hamarosan Yamaha R1-ese lesz. Az ő fiai, a 2000-ben született ikrek, Walter és Róbert pedig már harmadik rend motorkerékpárjukat „fogyasztják”. A szélesebb értelemben vett család nemrég egy 1960-ban készült 250-es Jawával bővült.
Hoffmann Attila ismerkedése a motoros világgal gyermekkorában kezdődött. Alig tízéves, amikor beiratkozik a pionírházhoz gokartozni. Azokban az években országos szinten Barót számított a gokart fellegvárának. Kovács Gábor vezetésével megtanulták a gokartépítés alapjait, belekóstoltak a motorszerelésbe, és komolyan vették a versenyzést is. Attilának 1986-ban és 1987-ben is sikerült megnyernie a helyi és megyei szakaszt, s jogot nyert a Karácsonkőn (Piatra-Neamţ) és Galacon táborozással egybekötött országos versenyen való részvételre. Negyvenkét megye legjobbjai gyűltek össze, előselejtezőket vívtak, időfutamokat tartottak, ám hiába volt máshol esetleg több pénz, mégis a baróti kamasz nyert mindkét alkalommal. A tizennyolcat alig rúgta el, már megszerezte személygépkocsira a hajtásit, ám a családi indíttatás ellenére csak 2005-ben szerzett hajtásit motorkerékpárra. Elsőként közúti és terepmotorozásra is jó Kawasaki KLE-t vásárolt Ausztriából, majd a sportmotorokra tért át, s következett a 600 köbcentis, 120 lóerős Yamaha 12F, két év múltán pedig a Yamaha F2R és a Kawasaki Ninja. Szóval a lehetőségekhez mérten mentek és jöttek a motorok, ám a nemrég vásárolt és sok gondoskodással felújított Jawa még sokáig megmarad. Az 1960-ban készült, a köpeci néhai Bozoki József által vadonatújan beszerzett, majd évtizedekig óva használt vasparipát idén télen vásárolta meg id. Hoffmann István, s felújítását Attilára bízta.
Első lépésként, hogy felmérje valós állapotát, legapróbb darabjaira szedte. Úgy tűnt, nagy baj nincs, de a kopó alkatrészeket, azaz a bovdeneket, a fékeket, az ülést, a kipufogót és még jó néhány tartozékot mindenképp helyettesíteni kell. Az interneten talált egy magyarországi céget, amely régi motorkerékpárokhoz kínált eredeti alkatrészeket, s zömüket hamar le is szállították. Következő lépésként megkereste a helyi „öreg” motorosokat, a 250-es és 350-es Jawával is rendelkező Hermann Lászlót és Balázs Sándort, akinek 175-ös Jawája van, tőlük kért tanácsot, az összeszerelésben pedig néha Nagy Mózes segédkezett. Napi öt-hat óra munkával is két és fél hónapot tartott az összerakás. Megtörtént, hogy egy „műszak” alatt télvíz idején is megizzadt, mégsem látszott eredmény – bármennyire is eredeti alkatrészekkel dolgoztak, néha nem passzoltak, még az is előfordulhat, hogy gyűrűt kellett esztergáltatni a találtatáshoz –, máskor pedig az adott rész olyan könnyen öntött formát, mintha legódarabkákból tették volna össze.
Esztétikai korhűségre is törekedett Attila. A motor egy darabját mintaként Székelyudvarhelyre vitte, ahol kikeverték az eredeti színt, majd Simon Attila műhelyében lefújták festékkel. Mindannak ellenére, hogy a Jawa a szocialista termelés remeke volt, a díszítésen nem spóroltak: a váz bizonyos részeit aranycsíkok borították. Az új csíkokat Ausztriából kellett beszerezni, a felragasztást pedig Gál Gábor végezte. A tartály krómozásának teljes megújítása körülményes, s nem utolsósorban drága lett volna, ezért inkább csak polírozták, így az eredetisége is megmaradt.
A műszaki vizsgán az újjászületett Jawa gond nélkül átment, s négy év kényszerpihenőt követően az útra is kigördülhetett. Hogy mekkora teljesítményre képes, nem tudni, mert úgy istenigazából nem hajtották meg, a 70–80 kilométeres sebességet nem lépte túl Attila. Nem utolsó típusú sportmotor, de bárhol is jelenjen meg, sikere garantált. A nemrég tartott baróti motorostalálkozón is kíváncsiak tucatját vonzotta, sőt, többen meg is vásárolták volna. A felújítás sok pénzbe került, de fel sem merült, hogy megválnának tőle. Hoffmann Attila arról álmodik, hamarosan ő is hasonló régi „vasat” vásárolhat, s annak rendbetételét követően fiaival hármasban vághatnak útnak.
