A múltnak, a jelennek és a jövőnek állítottak emléktáblát Bardocon tegnap a sportegyesület megalakulásának hatvanadik évfordulója alkalmából szervezett ünnepségen. Kovászna megye egyik legkorszerűbb sportbázisán méltóképpen emlékeztek az egykori játékosokra, támogatókra, sportbarátokra, ezzel is jelezvén, hogy Bardocon tudatosan építik a jövőt. Az emléktábla leleplezését követően a jelenlévők fejet hajtottak a bardoci labdarúgás egyik mecénása, néhai Lőrincz Zsigmond emléke előtt.
Tókos Jenő, a bardoci csapat jelenlegi elnöke röviden felvázolta a kezdeteket, hogy tulajdonképpen honnan is indult útjára Bardocon a labdarúgás, a foci iránti szeretet, rajongás. Az alapokat Csáki Elemér igazgató-tanító tette le 1941-ben, amikor ide helyezték, ő hozta a községbe a játék szeretetét és az első bőrlabdát is. Akkor valódi ritkaságnak számított, a labdarúgás szárnybontogatásába sajnos beleszólt a világháború, emiatt 1944–1951 között nem volt fociélet Bardocon. 1952-ben idős Zajzon Sándor szervezőmunkájának gyümölcseként megszületett az első csapat, amely vasárnaponként szórakozásból focizott, de még nem volt felszerelése. Az első barátságos mérkőzésről 1952-ben tesznek említést, amikor Bardoc csapata Magyarhermánnyal találkozott. Az első igazi focicsapat 1954-ben alakult meg: került labda, felszerelése, a csapat szervezője, mozgatója id. Zajzon Sándor volt. Az első mérkőzéseken a következő felállásban lépett pályára a bardoci csapat: Csíki Béla, Kocsis Sándor, Tókos Árpád, Gáspár Barabás, Fosztó Béla, Zommerauer János, Zajzon Sándor, Demeter Vidor, Lázár Béla, Fosztó Lajos. Az együttes 1964-ben felveszi a Fáklya nevet, és egyesül az erdőfülei csapattal, s ezeket az éveket az új öltöző folyosóján kiállított képek örökítették meg. Az 1987–1988-as idényben a csapatnak sikerül feljutnia a megyei II.-ból a megyei első osztályba, ennek az osztálynak ma is oszlopos tagja. 1994-ben a csapat felveszi akkori főtámogatója, a néhai Lőrincz Zsigmond tulajdonában lévő kovásznai Prima fagylaltgyár nevét, így lesz a csapat Bardoci Prima. „Hatvan év, amiből az utolsó huszonöt úgy telt el, hogy megszakítás nélkül a megyei első osztályban szerepelt a csapat. Sok ember áldozatos munkájának gyümölcse az, hogy ma a bardoci labdarúgásnak van múltja, van dicső jelene és remélhetőleg jövője is” – zárta beszédét Tókos. Kolumbán Sándor, Bardoc község alpolgármestere is megosztott néhány gondolatot a jelenlévőkkel: „A történelem során az emberek azért váltak naggyá, mert értéket teremtettek, ezeket az értékeket fenn kell tartani, meg kell őrizni, és a bardoci labdarúgás is ilyen érték.” Az ifjú Zajzon Sándor, valamint Tókos Jenő által leleplezett és Balázsi Zoltán bardoci református lelkipásztor által megáldott márvány emléktáblának az állítók reményei szerint egyfajta figyelmeztetésül kell szolgálnia az ott elhaladónak: a hagyomány kötelez a még jobb, a még szebb eredmények elérésére, amivel tovább lehet öregbíteni a község hírnevét. Erre jó példa Tókos Zoltán, a mostani csapat legeredményesebb játékosának a D-osztályban több mint 250 rúgott gólja, akit ez alkalommal elismerésben részesítettek. A Bardoc Napokkal egybekötött ünnepségen megszervezték a II. Lőrincz Zsigmond Emléktornát, amelyre a házigazda mellett meghívást kapott Nagybacon, Bölön és Kovászna együttese, a nap folyamán megmérkőzött egymással Bardoc és Kézdiszentlélek öregfiúcsapata is.
Albert Egon
