A 19. század legnagyobb tűzvésze Szemerján 1837 októberében történt. A szerencsétlenséget tetőzte, hogy szeles idő volt, amikor a tűz kiütött. Mivel a házak nagy része zsúppal vagy legjobb esetben zsindellyel volt befedve, a tűz gyorsan terjedt, és hatalmas kárt okozott.
A veszteségekről pontos leírás nincs a levéltári adatok között, viszont II. József 1788-ban bevezetett tűzrendészeti rendelete értelmében kivizsgálást tartottak, hogy emberi kéz által keletkezett-e a tűz, vagy a véletlen okozta. Elégséges volt, ha megtaláltak egy pipát a leégett házak helyén, máris eljárás indult tulajdonosával szemben, és a tűz okozójának tekintették. Szemerján a tűzvizsgáló biztosok Horvát János pipáját találták meg a leégett házak helyén, és ellene indítottak eljárást a sepsiszentgyörgyi börtönbe zárva Horvátot, aki ártatlanságát próbálta bizonyítani az alkirálybíróhoz írt levelében, melynek rövid szövege megtalálható a levéltári iratok között a következő írás szerint.
„Folyó év október 21-én az azon napra viradott éjelen támadt szerencsétlen tüz gyanuja tárgyában, elfogattattam annélkül, hogy én lefolyt életem körében semmi szinü állapotban senkinek legkisebb kárát tettem volna.... Horvát János Sepsiszemeriai prov”
Tompa János alkirálybíró október 25-én a tiszti hivatalnak a tűz kivizsgálásáról az alábbi tájékoztató levelet írta.
,,Az 1226-dik szám rendelése, és ahoz mellékelt ide visszazárt kérelem levelek következésére, hivatalos tisztelettel jelentem, hogy rab szemeriai Horvát János ellen végbevitetett esketésböl semmi ötet terhelö környülállás ki nem jő”. (Sepsiszentgyörgyi Levéltár Fon. 28. dosszié 84. lap 76–78.)
A szemerjai tűzvész okát vagy okozóját soha nem találták meg, Horvátot a szentgyörgyi börtönből szabadon engedték, mivel igazolni tudta, hogy pipáját gondosan eloltotta, mielőtt lefeküdt. A szemerjai tűzkárosultakon falusfeleik segítettek, és – ahogy lenni szokott – újjáépítették a leégett házakat.
Józsa Lajos
