Sepsiszentgyörgy, Híd utca. Nem éppen ideális állapotban az arra közlekedőknek, az ott lakóknak pedig végképp. Feltúrva hónapok óta, munkásoknak jó ideje nyoma sem. Ez, ami látszik. Ami miatt így alakult, az a romániai viszonyok tökéletes sűrítménye.
A Híd utca esete sajátságos és mégis általános. Hiteles történetét Antal Árpád polgármester tájékoztatása alapján adjuk közre. Bármely utca felújítását fúrásoknak kell megelőzniük, az érvényes szabályok szerint bizonyos távolságokban, bizonyos mélységből vett minták elemzése után lehet eldönteni, elégséges-e az út újraburkolása, vagy új alapot kell neki készíteni. A Híd utca esetében a geofúrás azt mutatta ki, elég lesz a régi aszfaltot felmarni, helyére a két rend új aszfaltot elteríteni. Eszerint készült el az utcafelújítási terv költségvetéssel, rajzokkal, kötetnyi dokumentációval.
Csakhogy, amikor a kivitelező – egyébként helyi cég – felkaparta a régi réteget, kiderült, az út alapozása nem egyenletes, bizonyos szakaszokon, ahol valamikor kockakő burkolta, az alapozás gyenge, másutt erősebb. A cég azt javasolta, az egész utcának készítsenek egységesen új alapot, különben nem vállalhat szavatosságot a munkára. Ez történt április 8-án. Aztán következett a bürokrácia. A városháza – mert a Híd utca felújítását az integrált városfejlesztési terv részeként 98 százalékban európai uniós alapokból finanszírozzák – elkezdte a levelezést Gyulafehérvárral. Az uniós pályázatok lebonyolítását felügyelő hatóság május 19-én válaszolt: új geológiai tanulmányt kell rendelnie a városnak. Május 27-én adta le a városházára az új fúrás eredményét az ezzel foglalkozó cég, melynek megállapítása: valóban új alap kell az egész utcában. Rá három napra a városháza már elkészítette az iratcsomót az új munkálat megrendelésére, ilyen esetben új közbeszerzést nem hirdetnek meg, hanem közvetlen tárgyalásra hívják a kivitelezőt, melyen a pénzügyi ellenőrző szerv is képviselteti magát. Eme tárgyalásra június 11-én került sor, de miután már a geológiai szaktanulmány is bizonyította, hogy a kivitelező cégnek volt igaza, amikor az egész utca újraalapozását javasolta, a pénzügyi ellenőrző szerv képviselői mégis úgy döntöttek, a munkálat nem tartozik az előre nem látható költségek kategóriájába, ezért semmissé nyilváníttatták az alapozási munkálat beiktatásáról szóló rendelkezést. Ezt a kivitelező cég július 2-án megfellebbezte a bukaresti illetékes hatóságnál, mely július 9-én a városházától bekérte az összes vonatkozó dokumentációt, az iratcsomót másnap meg is kapták. A fellebbezések megoldását végző hatóság nem sietett a válasszal, de végül – július 30-án – megérkezett a válasz Bukarestből: megsemmisítették a procedúra megsemmisítésére vonatkozó pénzügyi jelentést, magyarán igazat adtak a kivitelező cégnek, vagyis hogy szükséges az egész utcában az új alap elkészítése. Ez még a lehető legoptimálisabb változat, magyarázza Antal Árpád, mert ha a bukaresti hatóság a pénzügyi ellenőrző szervnek ad igazat, a kivitelező kénytelen lett volna bírósághoz fordulni, a pereskedés meg hónapokig húzódik.
Augusztus elejére tehát ugyanaz a helyzet alakult ki, mint a május végi: a városháza ismét hívhatta tárgyalásra a kivitelezőt (augusztus 7-én), és ezúttal már a pénzügyi ellenőrző szerv képviselői is elismerték, hogy az alapozási munkálat finanszírozása valóban az előre nem látható költségek kategóriájába tartozik. Elkészült az újabb rendelkezés az alapozási munkálatok beiktatásáról, ezt a pénzügyi hatóság bukaresti központjának kellett elküldeni (augusztus 8-án megtörtént), melynek három munkanap áll rendelkezésére, hogy tudomásul vegye a végső döntést, és azt a városházának kiközölje. Mihelyt ez a levél megérkezik Bukarestből, másnap lehet hozzáfogni a munkához.
Mindezek ismeretében lehetne keresni a bűnbakot. Az első geófúrást elvégző cég volt-e a hibás, amely az érvényes szabály szerinti távolságokból vett mintát? A pénzügyi ellenőrző szerv helyi képviselői, akik elsőre nem merték vállalni a felelősséget azért, hogy aláírják az alapozási munkálat közbeiktatásáról szóló rendelkezést? A Romániára jellemző hosszadalmas, bürokratikus eljárás? Vagy a városháza, mely minden lépést ebben a kacskaringós, már-már követhetetlen útvesztőben igyekezett felgyorsítani? Netán az utcajavításért szavatosságot vállalni akaró kivitelező? Esetleg fogjuk eleinkre, kik annak idején, amikor még legfennebb lovas szekerek közlekedtek a Híd utcában, nem gondoltak arra, hogy olyan alapot készítsenek, mely majdan húsztonnás teherautókat is elbírjon?
Talán mégis a törvénykezés lesz a ludas.
