Gianina Cărbunariu a dokumentumszínház vagy dokumentarista színház számunkra viszonylag új nyelvezetét használva visz színre olyan sajátos, kortárs gondokat, mint a termőföld eladásával vagy a bányaiparral kapcsolatos, olykor a tragédia határát súroló konfliktusok. Az Eladó erős, impulzív előadás, mely a megrázó színházi élményen túl arra is bátorít, ne hagyjuk, hogy elbánjanak velünk, ne engedjük, hogy kisemmizzenek. Az élmény elsődlegesen természetesen a színészeknek köszönhető, játékuk, vitalitásuk, temperamen­tumuk elragadó. Alina Berzunţeanu, Antoaneta Zaharia, Marius Damian, Gabriel Pintilei, Alexandru Potocean, Gabriel Răuţă és Mihai Smarandache földet vásárló befektetőkként és nincstelen parasztokként egyaránt remekelnek, miként az év eleji, pungeşti-i palagáz-kitermeléssel kapcsolatos villongásokra is hitelesen emlékeztetnek.
Gianina Cărbunariu érzékenyen reagál korunk és térségünk nagy, szinte drámai problémáira: jelesen arra, hogy a falun élők döntő többsége – románok és magyarok egyaránt – képtelen megélni a mezőgazdaságból, kis nadrágszíjparcellákon túlélésért küzdenek, miközben külföldiek vásárolják a földet, és nyereségesen gazdálkodnak. A romániai paraszt élete, sorsa csak rosszabbodott az elmúlt negyedszázadban, miközben a nagybefektetők élnek, mint hal a vízben. Ez önmagában nem jelentene problémát, csakhogy a mindenkori kistermelő szinte halálra van ítélve, egyetlen esélye, ha eladja földjét. Ez, miként jól tudjuk, mind Székelyföldön, mind más romániai mezőgazdasági vidékeken súlyos társadalmi gond, megoldása alig körvonalazódik. És kísérteties a hasonlóság: amikor a színészek kereskedelmi ügynököt alakítanak, akik higgadtan és professzionális kommunikációval felvértezetten arról győzködik a földtulajdonosokat, területeik eladása elkerülhetetlen, ugyanakkor számukra igen előnyös, a háromszéki gazdasági történéseket ismerő néző megalapozottan gondolhat olyan helybeli, befektetői színjátékra, mint amit például tavaly a rétyi kultúrházban lehetett látni. Vagyis arra, hogy minden, mi elhatároztatott, az az itt – illetve bárhol – élők érdekében történik, lesz munkahely és napfényes jövő. Mert hivatkozva állami, nemzeti vagy akár megyei érdekre, önkénnyel és arroganciával mindig lesöpörhető az asztalról a kisember, az egyszerű földtulajdonos érdeke, akár Pungeşti-en, akár Székelyföldön.
Az avatottan tükröt tartó Gianina Cărbunariu nem szövegből, hanem helyzetből, történésekből építkezik: előadását alapos dokumentáció után állította össze, így annak ereje egya­ránt rejlik precíz nyerseségében és művészi hitelességében. A nagy és izgalmas térben játszó színészek a nézőket is mozgatják, a történet képei, jelenetei dinamikusak, expresszívek. Az előadás vége drámai és katartikus: a bányászati beruházást ellenzők és a hatóságok közötti dulakodásban egy férfi eltaposott gyermeket mentene, s közben megöli az őt sértegető karhatalmit, aztán féltő anyjával beszélget, s azt ígéri, ott lesz majd mindenütt, ahol a kisemmizetteket bántják...
Ugyan nem ezért készült, de az Eladó akár egy újabb híd lehet a román és magyar kultúra között, Sepsiszentgyörgyön pedig érdemes lenne bérletes előadásként játszani.