Ha a társadalom és a politika nem teszi, a művésznek, a kultúrateremtőnek kell felvállalnia az elesettek, a kisemmizettek felkarolását. Ezt teszi Gianina Cărbunariu fiatal, sziporkázóan tehetséges rendező Eladó (De vânzare/For sale) című előadásával, melyet a bukaresti Odeon Színház művészei mutattak be csütörtök este az új stúdióban.
Gianina Cărbunariu a dokumentumszínház vagy dokumentarista színház számunkra viszonylag új nyelvezetét használva visz színre olyan sajátos, kortárs gondokat, mint a termőföld eladásával vagy a bányaiparral kapcsolatos, olykor a tragédia határát súroló konfliktusok. Az Eladó erős, impulzív előadás, mely a megrázó színházi élményen túl arra is bátorít, ne hagyjuk, hogy elbánjanak velünk, ne engedjük, hogy kisemmizzenek. Az élmény elsődlegesen természetesen a színészeknek köszönhető, játékuk, vitalitásuk, temperamentumuk elragadó. Alina Berzunţeanu, Antoaneta Zaharia, Marius Damian, Gabriel Pintilei, Alexandru Potocean, Gabriel Răuţă és Mihai Smarandache földet vásárló befektetőkként és nincstelen parasztokként egyaránt remekelnek, miként az év eleji, pungeşti-i palagáz-kitermeléssel kapcsolatos villongásokra is hitelesen emlékeztetnek.
Gianina Cărbunariu érzékenyen reagál korunk és térségünk nagy, szinte drámai problémáira: jelesen arra, hogy a falun élők döntő többsége – románok és magyarok egyaránt – képtelen megélni a mezőgazdaságból, kis nadrágszíjparcellákon túlélésért küzdenek, miközben külföldiek vásárolják a földet, és nyereségesen gazdálkodnak. A romániai paraszt élete, sorsa csak rosszabbodott az elmúlt negyedszázadban, miközben a nagybefektetők élnek, mint hal a vízben. Ez önmagában nem jelentene problémát, csakhogy a mindenkori kistermelő szinte halálra van ítélve, egyetlen esélye, ha eladja földjét. Ez, miként jól tudjuk, mind Székelyföldön, mind más romániai mezőgazdasági vidékeken súlyos társadalmi gond, megoldása alig körvonalazódik. És kísérteties a hasonlóság: amikor a színészek kereskedelmi ügynököt alakítanak, akik higgadtan és professzionális kommunikációval felvértezetten arról győzködik a földtulajdonosokat, területeik eladása elkerülhetetlen, ugyanakkor számukra igen előnyös, a háromszéki gazdasági történéseket ismerő néző megalapozottan gondolhat olyan helybeli, befektetői színjátékra, mint amit például tavaly a rétyi kultúrházban lehetett látni. Vagyis arra, hogy minden, mi elhatároztatott, az az itt – illetve bárhol – élők érdekében történik, lesz munkahely és napfényes jövő. Mert hivatkozva állami, nemzeti vagy akár megyei érdekre, önkénnyel és arroganciával mindig lesöpörhető az asztalról a kisember, az egyszerű földtulajdonos érdeke, akár Pungeşti-en, akár Székelyföldön.
Az avatottan tükröt tartó Gianina Cărbunariu nem szövegből, hanem helyzetből, történésekből építkezik: előadását alapos dokumentáció után állította össze, így annak ereje egyaránt rejlik precíz nyerseségében és művészi hitelességében. A nagy és izgalmas térben játszó színészek a nézőket is mozgatják, a történet képei, jelenetei dinamikusak, expresszívek. Az előadás vége drámai és katartikus: a bányászati beruházást ellenzők és a hatóságok közötti dulakodásban egy férfi eltaposott gyermeket mentene, s közben megöli az őt sértegető karhatalmit, aztán féltő anyjával beszélget, s azt ígéri, ott lesz majd mindenütt, ahol a kisemmizetteket bántják...
Ugyan nem ezért készült, de az Eladó akár egy újabb híd lehet a román és magyar kultúra között, Sepsiszentgyörgyön pedig érdemes lenne bérletes előadásként játszani.