Létrehozása nem volt véletlen. Alig több mint egy évvel az ’56-os magyar forradalom után a hazai kommunista vezetés úgy döntött, szükség van egy olyan szócsőre, amely ellensúlyozza a kommunistaellenes propagandát, hiszen a Szabad Európa Rádió már több mint hat éve szórta műsorát Münchenből. Az új hang hamarosan belopta magát az emberek szívébe, hiszen bármilyen szándékkal is hozták létre, a tartományi stúdió műsorai a Magyar Autonóm Tartomány lakóiról szóltak: a székelyekről, ízes beszédükről, színes népművészetükről, több évszázados iskoláikról; a mezőségiekről, a Segesvár, Brassó és Szeben környékén élő szászokról, a gyimesi és moldvai csángókról, ,,megkövesedett" nyelvükről, egyedi dallamkincsükről. A hivatalosan megkövetelt tájékoztatás ― adott esetben félretájékoztatás ― mellett a szerkesztők és riporterek tudták, hogy a nemzeti értékek felkutatása és megmentése fontos feladat, sőt: küldetés.

Csaknem három évtizedig a vasfüggöny mögé szorulva a rádió munkatársai a cenzúra ellenére igyekeztek hiteles tájékoztatást nyújtani a székelyek, a szászok, a csángók, a mezőségen élők gondjairól úgy, hogy az ne szúrjon szemet az elvtársaknak. Idősebb hallgatóink emlékezhetnek még a Vastaps a munkacsarnokban című műsorra, mely a mai értelemben vett show-műsor volt. A cím mögé bújva be lehetett ,,lopni" falvak és városok történetét, lehetőség nyílt felidézni régmúlt idők eseményeit, idézni ősi iskolák megsárgult lapjairól ― mindezt kiváló színészek előadásában. Bátorság jele volt a vidám jelenetek műsorra tűzése, amelyek a kor visszásságait gúnyolták ki nagyszámú közönség előtt. Az utolsó műsorra a telefonhírmondó feltalálója, Puskás Tivadar szülőfalujában, Ditróban került sor 1984. december 20-án.

A Marosvásárhelyi Rádió hivatásának érezte adáskörzete zenei és irodalmi életének felkarolását, az értékek őrzését és továbbítását. Számos hanglemez őrzi neves népdalénekeseink és népi együtteseink nótáit, amelyeket a vásárhelyi stúdióban rögzítettek, és az Electrecord lemezgyár adott ki, köztük Szélyes Sándor, Tóth Erzsébet, Madaras Gábor nótáit vagy a Hargita, Vadrózsa, Székely népi együttesek előadásait. A komolyzene területén is kivette részét a rádió: a zeneszerzők hamar felismerték az új technika adta lehetőséget, így a szerkesztőség tagjai számos ősbemutatón vettek részt, ismert szerzők műveit örökítve meg. Az 50-es évek megpezsdült irodalmi és színházi élete azt bizonyította, hogy van, mit tennie a rádiónak, van, kivel szórakoztatnia a hallgatóságot. Az ország jeles írói, publicistái szólaltak meg, és jelentkeztek önálló írásaikkal a műsorokban: Sütő András, Szász János, Beke György, Méhes György, Bodor Pál, Fodor Sándor, Huszár Sándor és Gálfalvi György. Nem hagyhatjuk ki a sorból a máig nagy népszerűségnek örvendő Gyermekműsort. Postás Jankó levelesládáján ezrek nevelkedtek, és a világirodalom legszebb meséinek rádióváltozatát hallgatták a gyermekek bábszínészek előadásában, a kiváló Antal Pál rendezésében.

1985. január 12-én telefonon értesítették a szolgálatban lévő műszaki munkatársat, hogy azonnal szakítsa meg a műsorszórást. A szalagtárat az ország leghírhedtebb börtönébe, Jilavára szállították (nagy részük az újrainduláskor visszakerült Marosvásárhelyre). A kommunista diktatúra bukásának napján, 1989. december 22-én ismét benépesült a Dandea-villa. Az első napokban hajnaltól éjfélig a magyar és román nyelvű műsorok és szerkesztők váltották egymást. Az 1990. márciusi események során a szerkesztőség jelesre vizsgázott: megbízhatóan és tárgyilagosan tájékoztatta a hallgatóságot a fejleményekről, annak ellenére, hogy érezhető volt a feszültség a román és a magyar szerkesztőség között. Történelmi események zajlottak akkor, a jelen történelmét írták a Marosvásárhelyi Rádióban. A Marosvásárhelyi Rádió adása a kilencvenes évek folyamán egyre sokszínűbb lett, a műsorokban teret hódítottak a vidám jelenetek, és elsőként jelent meg az erdélyi magyar nyelvű Rádiókabaré, magyar nyelvű mese-, vers- és zenecédéket adtak ki.

Az információszolgáltatás felgyorsítása komoly befektetést igényelt. A régi magnetofonokat fokozatosan felváltották a számítógépek. 2000 novemberében egy korszerű, Nyugat-Európában elterjedt rendszert helyeztek üzembe, az országban elsőként Marosvásárhelyen. A rádió ma is a DALET nevű számítógépes programot használja a műsorok feldolgozásában és szórásában.

Regionális lap, regionális tévé, regionális rádió ― egyre gyakrabban hallani vidékünkön is hasonló jellegű médiaintézményekről. Heti 50 óra adásidővel a Marosvásárhelyi Rádió a Székelyföld legfontosabb tájékoztatási eszköze. Fő műsoridejét a tájékoztatásra szánja. Hétköznap délelőtt tizenegy és tizenkettő, délután négy és öt óra között a hallgatók a Rádióújságból tájékozódhatnak a nagyvilágban, az országban, különösképpen a Maros, Hargita, Kovászna és Brassó megyében zajló eseményekről. A Kovászna megyei híreket Nagy Zsuzsanna tolmácsolja a rádióhallgatóknak, naponta számol be a sepsiszentgyörgyi és a megyei eseményekről. Tudósítónk professzionalizmusát és tárgyilagosságát a kollégák nagyra értékelik. Ré­tegműsoraival a rádió a különböző társadalmi kategóriákhoz szól. Tájékoztat, szórakoztat és nevel. A közszolgálatiság jegyében, naponta, magyarul.

Hallgatóink a Marosvásárhelyi Rádió hullámhosszán tolmácsolhatják jókívánságaikat Zenés üzenetek című műsorunkban, melyet hétfőtől péntekig 13— 14, szombaton 10—11, vasárnap 14—17 óráig sugárzunk.

Fél évszázados fennállását méltóképpen ünnepli a rádió. Ma 16 órától a marosvásárhelyi Kultúrpalota Negytermében gálaműsor köszönti az intézményt Gáspárik Attila rendezésében. Fellép: Dancs Annamari, Jakab Árpád és népi zenekara, Buta Árpád Attila, valamint a Kővirág együttes, továbbá a színpadon bemutatkoznak a Marosvásárhelyi Rádió munkatársai. Az eseményt szombat délután élőben követhetik a rádió ultrarövidhullámú frekvenciáin, valamint középhullámon az 1197 (Brassó) KHz-es frekvencián, továbbá interneten a www.radiomures.ro/rtm50 weboldalon.