Bizony mondom, ha az a repülő szőnyeg lebegve megállna a Hargita fölött, s a földrajztudományból jeleskedő cimborák onnan letekintenének az Olt hatalmas kanyarulatára, amott, a fenyves erdőkön és hegyi patakpartokon komótosan cammogó medvéken, legelésző bivalyokon kívül olyan csodákat látnának, hogy azon nyomban letennék kezükből a térképet. Mert hiszen a hajdani földabrosz-író geográfusok is csupán hegyeket, völgyeket, lankákat és rónaságokat pingáltak, vaspályaudvarokat és posta-stációkat jelöltek zölddel, barnával, a vásáros-helyek feltalálásának piros korong-karikáival pingálva színesre az Észak−Dél, Kelet−Nyugat világtájak közötti térséget…
De mert ezen az ezeregyéjszaka-szőnyegen magammal hozok egy vak kisfiút, aki mindezt nem láthatja, de rengeteg mesét, éneket hallott erről a vidékről, hát kitaláltam számára a világ legegyszerűbb domborzati térképét.
Ám hogy szavamat ne feledjem, ott lebegünk a Hargita fölött, s akkor azt mondom kis cimborámnak, aki csak halványan látja a fényt is, hogy nyújtsa ki jobb tenyerét, s bal keze mutatóujjával tapintsa ki az árkokat, halmokat.
Ahonnan a Maros és az Olt ered
Az óramutató járásának irányába haladva jobb mutatóujja alatt érezheti a Nagyhagymást, ahonnan az Olt is ered, s csak a gyengébbek kedvéért mondom, hogy alig bakarasznyi távolságra ered a Maros, de mi most az óramutatót követjük, s így elsiklunk ujjunkkal az Egyes-kő fölött, hogy aztán Csík felföldi falvait firtassuk. A karcfalvi vártemplomot, a csíkrákosi pogányvár kincseinek legendáját, s mert Somlyó felé mutat az óra mutatója, hát hallgassuk együtt Kájoni János kódexének megszólaló hangjegyeit, kevés ilyen becses régi zenei emléke van a magyarságnak…
Bizonyára megtaláljátok valamelyik közkönyvtár hangtárában.
De hogy a kíváncsiság kisördöge még erősebben furdalja a látássérült kis cimborám oldalát, el nem árulom semmi pénzért, hogy mi is vár az utazás végén. Inkább azt tanácsolom, hogy ti, akik láttok, próbaképpen tenyeretekben rajzoljátok utánam az útirányt.
A Szent Anna-tó legendája
Jobb kezeteken, a hüvelykujjatok felé emelkedő duzzanat legyen a csíki felföld, s ott, ahol már szakadékba zuhanna tapogató mutatóujjatok, ott van a tusnádi szoros. Innen nem látni, de igazmondó, obsitos cimbora szavamra mondom, hogy fönn, a hegytetőn, az évmilliókkal ezelőtt kialudt Csomád- vulkán kráterében szendereg pikkelyhullámokat fodrozó szélben Szent Anna tava.
A rege szerint egy gazdag testvérpár, várúr mind a kettő, vetélkedett, hogy kinek lesz szebben fogatolt a hintója, s mert az egyik összehajtatta a Székelyföld legszebb paripáit, s így a másik, aki vesztésre állt, haramia martalócaival elraboltatta a környék legszebb szüzeit, s azo­kat meztelenül fogta hintójába, hogy ő nyerje a fogadást.
De az egyik lány azért fohászkodott, hogy Isten ne nézze tétlenül e szégyent, nyíljon meg a föld, nyelje el őket. Hatalmas földindulás támadt, beszakadt a fennsík, s a helyén ez a tó támadt. A várúr megfulladt, a lányok hattyúvá váltak, úgy úsztak a partra, ahol – lássanak csodát, lány alakban folytathatták útjukat otthonuk felé. De az egyik, név szerint Anna, akiről aztán a tavat elnevezték, ott maradt, s az ég iránti hálája jeléül kápolnát épített. Hallottátok-e, hogy a kápolnát a régiek imolának nevezték?
Imola, azaz: imahely.
Tovább az Olt mentén
De folytassuk tenyerünkön azt, amit a repülő szőnyegen utazó mesélő láttatni szeretne veletek.
Érzitek, a hüvelykujj utáni völgyből újra magasba emelkedik a tenyér érzelmi térképe. Ott kezdődik a háromszéki medence északi része.
Sepsiszentgyörgy után a Szépmező olyan, mintha az alföldön járna az ember, s itt veszi föl az Olt eddigi legnagyobb mellékfolyóját, a Fekete­ügyet. Tudnotok kell, hogy hajdan az ügy szó folyót jelentett, s a Feketeügy nemcsak nevében őriz valami ősit, de egész folyása mellett mindenütt a történelem szólal meg a házak és kapuk, kopjafák és várromok nyelvén, hiszen Sepsiszékig hozza Kézdiszék hegyeinek s kilencven fokban nyugatnak forduló hegyek, a Kárpát-kanyarnak minden üzenetét.
Ott, a mutatóujjatok és nagyujjatok között ömlik az Oltba, de még áthalad a kökösi híd alatt, melynek védelmében a szabadságharc zászlaja alatt lelte halálát az ágyúöntő hős, Gábor Áron.
Gyűrűsujjatok után, az már a Barcaság felföldje. Itt a székely falvak kalárisába szász és román gyöngyök is keverednek. És itt van Apáca, ennyi igazi kopjafát nem láthattok egyetlen temetőben sem.
Ez a híres-neves Apácai Csere János faluja.
Tudjátok-e, ő írta az első magyar enciklopédiát, a kor tudásának tükrét.
Erdővidékhez közeledünk
És utána, a kisujjatok alatt, ha egy ujjbegynyit mozdultok tenyeretek közepe felé, s azon a gyűrt láncon elindultok be, a tenyér központja felé…
Mint mondottam az elébb, se jobbra, se balra, csak fönnebb, egyre fönnebb, míg el nem vész az árkocska a tenyér puha bársonyában, nos, ott, ahol a kézfogások szorítása is a legmelegebb, ott, az ismét dombossá emelkedő kéztérképen találjátok Erdővidéket.
Itt láthatnátok a fülei műhelyt, ahol Gábor Áron rézágyúihoz öntötték a golyóbist.
És láthatnátok a bányákból feketén, szénmaszatosan feljövő embereket.
Hallhatnátok a kukoricásban csörtető vaddisznókat, a gyümölcsöt dézsmáló micimackókat, akik nem is olyan szelídek, mint amilyennek a mesékből hallottátok.
Ez tehát egy újabb csodás medencéje a Székelyföldnek.
Tudjátok, a Maros a gyergyói medencét vágja, az Olt a csíkit, hogy aztán Sepsiszék termékeny fennsíkját szelje át, s amikor már nyugatnak venné útját, hogy aztán délnek fordulva áttörjön a Kárpátok kétezer méteres csúcsai között, éppen csak meglegyinti utunk utolsó stációját.
Tapintsátok ki tenyeretek két legmélyebb árkát, a Marost és az Oltot, s az, amelyik csuklótok felé vinné kézmosás után a vízcseppeket, az az Olt.
De, ha a tusnádi szoros irányából jönnétek, át kell kelnetek a szerpentinekkel barázdált hágón, a Hatodon.
Hajdanában különféle adókat fizettek az emberek, füstadót, sóadót, tizedet az egyháznak. Azaz a termés egy tizedét, s azt hiszem, hogy Erdővidék és Sepsi határán, mert hajdan nemcsak a városoknak, de főúri birtokoknak, kolostoroknak, vármegyéknek, székeknek is árumegállító joguk volt, egyhatod lehetett a vám…
Gyönyörű falvakat találunk ezen a vidéken. Hajdani gazdagságra mutató oszlopos kúriákat, Szent László legendáját őrző bibarcfalvi templomot, s nem utolsósoron szénsavas ásványvizeket, amelyeket egyszerűen csak borvíznek neveznek az emberek.
Végállomás: Kisbacon
És erdővidéki csatangolásunk, tenyérjós földrajzóránk végeredményeképpen megérkeztetek Kisbaconba.
Kisbaconhoz már nem elegendő egyik tenyeretek, s az óramutató járása sem igazít el. Itt már a mesés repülő szőnyeg sem ad olyan távlatot, ahonnan mindent be lehetne egyetlen szempillantással fogni.
Tenyér és szőnyeg helyett itt már mást kérünk föl útikalauznak.
Évszázados fenyők ágain gémek fészkelnek, pedig csak nagyon-nagyon messze vannak e halászmesterek számára nagyvizek.
A néphit úgy tartja, hogy amíg gémek élnek itt, addig a székely magyaroknak nem eshet bajuk.
A hatalmas fenyőfák glédában álló testőrszázada között már látni az ízléssel megépített házat, ahol megszületett a magyar mese- és mondavilág ezernyi gyöngyszeme.
Pszt…
Legyetek csöndben egykori mesék bölcsőjénél állva, s ha szívetek hevesebben ver, mint szokott, akkor ezekből a szapora dobbanásokból kikerekedik egy név: Be-ne-dek E-lek.
És aztán e halhatatlan név viselője mintha szívetek ritmusával üzenne nektek:
Ben-ne-te-ket sze-ret-lek…

Az oldalt szerkeszti: Farkas Kinga
Illusztráció: a Mesélő Háromszék rendezvény rajzpályázatának  díjazott alkotásaiból