Az egykori szüreti mulatságok hagyományát újabb ötletekkel egészítették ki a gidófalvi fiatal házasok, s tavalyi sikeres rendezvényük után szombaton – kihasználva a Székelyföld Napok hangulatát – ötszekérnyi ünneplő és kilenc lóháton vonuló fiatal hívogatta zenével és énekszóval az esti szüreti bálra a községközpont, Étfalvazoltán, Fotosmartonos és Angyalos vigadni óhajtó lakóit.
Már kora délelőtt útra készen álltak a feldíszített fogatok és hátaslovak, ünnepi népi viseletbe öltözött fiatal családok, jegyespárok. Kisgyerekek ültek édesanyjuk ölében, a rangidős „fiatal házas” 43 éves volt. A báli behívót Kész András hirdette sorban a falvakban, széles nemzetiszín szalaggal átkötve, lóháton haladt a szüretelők menete előtt, mögötte hatvan felnőtt és tizenkilenc gyerek.
Nem akadt olyan település, ahol ne csalták volna a kapuk elé a helyieket, akik pálinkával, borral és kaláccsal kínálták a szüretelőket. Háromszék nem a borszőlő hazája, s mégis évszázadok óta makacsul őrzi a nép a szüreti bál hagyományát. A napsugárnak kitett házak tornáca előtt – ha a Fennvaló is akarja – beérik a szőlő, elődeink pedig bátrabbak, elszántabbak voltak, s a széljárta és hideg Kárpát-kanyarban a homokban gazdag napos domboldalakon beérett a gyümölcs. Erre jó példa a Miklósvárral szomszédos Ürmös, de a tudós középajtai papnak, Benkő Józsefnek is volt szőlőskertje, és Orbán Balázs írja, hogy Baróton „Zathureczki uramnak burgundiai szőlőültetvényei virágoztak”, amit ma is őriz a Szőlős oldal helynév.
Visszatérve Gidófalvára, estébe hajolva elvégezték az otthoni dolgokat, vacsora után a szüretelők és a csőszök sora a népes közönség gyönyörködésére énekszóval (Ősszel érik, babám, a fekete szőlő) bevonult a tágas kultúrotthonba, ahol rímekbe szedett köszöntőbeszédet mondott Peligán Klementina és Munteanu Ferdinánd. A felvonulók a tömeggel együtt énekelték a székely himnuszt, melyet a csőszök tánca követett.
– Hogy elkerüljük a versengést, a felaggatott szőlőfürtök után való hadakozást, letiltottuk a szőlőlopás régi szokását, változtattunk. A csőszök leszedik a gerezdeket, s megkínálják a jelenlevőket – részletezte forgatókönyvüket Székely Zsófia fiatalasszony. – Ötödik a sorban a cigány szekér, ez is régi hagyomány. Most Kisgyörgy Csaba, felesége, Marika és kisfiuk ül rajta, ők szállították a szőlőt. Két szüreti koszorút is készíttettünk: az egyiket kisorsoltuk, a másikat pedig elárvereztük. Nagyapáink idejében a szüreti bált a regruták szervezték, s hogy most mi, fiatal házasok rendezzük, ez sikeres újítás, mert összehoztuk a fiatal családokat, barátságok szövődtek köztünk, erősödik a közösség, már közös kirándulást is szerveztünk. Ilyen eseményekre a távol élő családok is visszatérnek, hazajönnek.
