Farkas Réka
Megadta magát az RMDSZ, méghozzá feltétel nélkül – ez az olvasata is lehet a Szövetségi Állandó Tanács döntésének, mely értelmében a felső vezetés azt javasolja az SZKT-nak, hogy lépjenek ki a kormányból. Kapituláltak anélkül, hogy elvárásokat fogalmaztak volna meg, nem voltak különösebb igényeik, melyek nem találtak meghallgatásra, egészen egyszerűen vették a kalapjukat és távoztak.
Kelemen Hunor szövetségi elnök szerint így közelebb kerülhetnek választóikhoz, bebizonyíthatják, hogy megértették az államelnök-választás második fordulójának üzenetét. Mint fogalmazott: „jobban oda kell fordulnunk a választóinkhoz, akik 25 éve támogatnak minket”. A februári kormányra lépés óta nagyon sokat hallhattuk, hogy ez az egyetlen eszköz, mellyel valóban szolgálni tudják a magyarság érdekeit, most hirtelen kiderült, „azt az eszközt, amelyet fontosnak tartunk, nem kell használnunk feltétlenül ahhoz, hogy a magyar érdekképviselet ellátását folytatni tudjuk”. Furcsa és sok ellentmondástól terhes a szövetségi elnök nyilatkozata. Eddig elfordultak választóiktól, vagy csupán nem vették észre, hogy távolodnak? Hová tűnt az első forduló utáni optimizmus, amikor még szorosabbá vált köteléket emlegetett Kelemen? S hová vesztek a kormányzás előnyei ily hirtelen, a beruházások, a Bukarestből megkaparintott pénzek fontossága?
Faramuci helyzetbe sodorta magát a magyar érdekvédelmi szövetség, jó lépésre alig maradt már lehetősége. Minden bizonnyal a 2016-os választásokra szeretnék újraépíteni hitelüket, csakhogy ehhez ez a kihátrálás igen kevés. Valószínű, a Mikó ügyében született, visszaállamosításról szóló bírósági határozat is befolyásolta a SZÁT tegnapi döntését, az RMDSZ vezetőtestületében is úgy érezték többen, szorul a hurok az erdélyi magyarság nyaka körül, sokkal határozottabb fellépésre, erőteljesebb tiltakozásra lenne szükség, márpedig a bukaresti hatalom részeseként ez nem lehetséges.
Nem tudni, milyen utat választ a szövetség, merre akar továbblépni. A megfutamodásnak is tekinthető, feltétel nélküli kihátrálást nagyon erőteljes megnyilvánulásoknak kellene követniük, a Mikóért, az autonómiáért, mert lám, egyre nyilvánvalóbb, jelenünk, jövőnk, javaink csak akkor lehetnek biztonságban, ha mi rendelkezünk fölöttük, ha nem vagyunk kiszolgáltatottak a bukaresti döntéseknek. S ha valóban a néphez, a választókhoz fordultak vissza, itt a lehetőség, hogy újabb határozott jelzést küldjünk: ha sokan leszünk jelen a sepsiszentgyörgyi utcai megmozduláson, ha erőteljesen hallatjuk hangunkat, akkor talán azt is megértik, ugyanúgy, mint a Johannisra leadott voksok sokaságát. Talán újraindulhat valami, ami tavaly a nagy meneteléssel elkezdődött, de az RMDSZ kormányra lépésével megszakadt.
