Emberközpontú tudós, sokoldalú, ám keveset publikáló, munkájában mindig teljességre törekvő ember, aki sokat tett a sepsiszentgyörgyi, háromszéki magyarságért – jellemezte Kónya Ádámot Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója. Az intézmény néhai vezetőjének kötetben eddig ki nem adott néprajzi, művelődés-, tudomány- és helytörténeti írásai újabb könyvbe foglalva jelentek meg.
A Háromszéki színes szőttes immár a harmadik kötete annak a sorozatnak, mely révén Kónya Ádám megkerülhetetlen hagyatéka közkinccsé válik. Vargha Mihály köszöntőjében a bemutatón emberközpontú tudósként emlékezett Kónya Ádámra, reményét fejezve ki, hogy az újabb művel nem zárul le hagyatékának feldolgozása. „A Székely Nemzeti Múzeum ebből évente egy kis adagot megvásárol, Ádi bácsi fényképei az intézményhez kerülnek, azt hiszem, hogy ezeknek a fotóknak, írásoknak itt a helye. Hiszen Ádi bácsi mindannyiunké, háromszékieké, de főleg a sepsiszentgyörgyieké” – mondta.
A kötetet szerkesztő Kónya Éva tanárnő a férje életművét bemutató sorozat újabb kiadványának a címéről szólva úgy fogalmazott, az kicsit félrevezetőnek tűnhet, mert a kötetben szőttesekről egyáltalán nem esik szó, és inkább barna tónusú, mintsem színes, illetve nemcsak kizárólag a történelmi Háromszék, hanem Erdővidék és Székföldje emlékeit is feltárja. A cím tehát jobbára jelképes jelentőségű, a könyv valójában szőttesként szövi egybe Kónya Ádám írásait, a néprajzi és helytörténeti jellegűek mellett az épített örökséggel foglalkozókat egyaránt. Tartalmát pedig hűen tükrözi az unoka, a Kónya Eszter ötlete-terve alapján készült borító. A kötet a szerző napi- és hetilapokban, különböző kiadványokban 1968– 1990 között megjelent írásait teszi közzé igen gazdag és értékes illusztrációkkal társítva: a több mint kétszáz ábra és hatszáz fotó néhány kivétellel Kónya Ádám 1960–70-es években készített rajza és felvétele.
Háromszéki tűnődések címen az első fejezet írásai a térség sajátos tájegységeiről, csataterek és szabadságharcok hősei mellett természettudósainkról, iskolaalapítókról, mesterekről szólnak. Háromszéki népművészeti emlékekre vonatkozó írásokat követően a Város az Őrkő alatt című fejezet Sepsiszentgyörgy históriáját taglalja, alfejezetei a Székely Nemzeti Múzeumra, illetve Kós Károly sepsiszentgyörgyi épületeire világítanak rá. Az egyházi építészetre összpontosító fejezet térségünk műemlék templomait tárgyalja, több mint harmincat mutat be, köztük kiemelt helyen Kilyén és Kökös unitárius templomát, melynek feltárása, helyreállítása a szerző kezdeményezésére és részvételével történt. Udvarházakkal, főúri lakóházakkal, kúriákkal, a népi építészet emlékeivel is hasonlóan gazdag fejezet foglalkozik, és kitér a felismerhetetlenségig átalakított vagy elpusztított épületekre is. A hiánypótló kiadványt az Erdély művelődéstörténetének szentelt fejezet zárja.
„Szerencsés az a kistáj, város vagy falu, amelynek van okos és művelt krónikása. Szerencsés és éber az a krónikás, aki szülőföldje (...) teremtett és épített értékeit képes felfedezni, megérteni és megtanulni, majd jókedvűen továbbadni” – írja Jánó Mihály művészettörténész a gazdagon illusztrált, míves kötet előszavában, majd így folytatja: „Kónya Ádám (1935–2008) éber krónikása volt Háromszéknek, Sepsiszentgyörgy városának (…), színesen és szellemesen mondta el mindazt, amit tudott, ásványoktól kezdve a műemlékeken, művelődéstörténeti értékeken és a népművészeten át a csillagos égig. Életét és munkásságát alapvetően tanári habitusa határozta meg, ebből következően a tudományos ismeretterjesztés volt jellemzője legtöbb cikkének és tanulmányának, melyeket elsősorban és szándékosan a vidék legolvasottabb napilapjában, 1968-tól a Megyei Tükörben, majd 1989-től a Háromszékben publikált.”
