JegyzetA Charlie-ügy kapcsán…

2015. január 20., kedd, Közélet

Figyelem a Charlie-ügyet, visszhangját s e visszhang gyűrűzését. Magáról az „ügyről” csak annyit: szörnyű! Csak el kell gondolkozni rajta: hová jutott az ember! Az emberiség!
„Önként, kéjjel öl(t), nem csak parancsra!” – mondjuk, mondhatjuk Radnótival a Charlie-ügy ürügyén. Mert ez csak egy ügy a sokból, ürügy arra, hogy elgondolkozzunk, hogy eltöprengjünk korunk arcán! Van min! Egyik s másik oldalról nézvést is.

Az okot sem árt azért megvizsgálni (mely semmiképp sem jogosíthat föl sem hibát elkövető, sem ártatlan emberek meggyilkolására), mert arról nem beszélnek a tiltakozó menetelők. Hogy durván belegázolunk egymás hitébe. A fehér ember nemcsak hitéből vetkőzött ki – lásd a nyílt istentagadó rendszereket, a Lenineket és Sztálinokat, de még a Bushokat és Eisenhowereket is –, de sokszor józan emberi mivoltából is. Keserűen vetette papírra már 150 évvel ezelőtt Madách: „Ma senki nem hisz, törpe az idő!” Azóta csak annyi történt: intézményesíttetett a hitetlenség és a hagyományos erkölcs tagadása Európa- és Amerika-szerte. És nemcsak Mohamed prófétát gyalázzák az elvadult, magukból kivetkőzött lélektelenek, embertelen emberek, de gyalázzák Krisztust is, gúnyfilmet, gúnyrajzokat készítenek róla is eme felfuvalkodott, ateista vagy más hitű embertelenek! Az Öld meg a jót! üvöltők.
Olvasom, hogy a Fehér Házban már vagy két-három éve nem állítanak karácsonyfát, hogy ne zavarják a hit nélkülieket, a hitetleneket vagy azokat, akiknek nem a szeretet megnyilvánulására okot adó ünnep a karácsony! (Bocsánatot kérek az olvasóktól – így az amerikai újságíró gúnyos mentegetőzése –, hogy cikkemben a karácsonyt karácsonynak neveztem.)
Mert „másoknak” nem tetszik a Te Hited, lelked fénye, és semmi, ami ezt a fényt benned gerjeszti!
Mint ahogy a Charlie Hebdo szerkesztői­nek vagy szellemtársainak is gúnytárgy, és tartják is magukat hozzá, ezért nyomtatták ki immár ötmillió példányban a lapot, tovább gyalázva benne az iszlamisták hitét!
Vagy elvonatkoztatva: magát a Hitet!
Valamiféle lejtőn megyünk lefelé. Rom­lik az erkölcs, devalválódnak az emberi értékek. Szophoklész még írhatta: „Oly gyönyörű embernek lenni!” Gyönyörű? – kérdezem. Fegyveresek lépnek be az irodádba, iskoládba, bölcsődédbe, s lőnek. És Krisztus azt mondta: „Aki téged megdob kővel, dobd vissza kenyérrel!” És a Szentírás azt mondja: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat.” És azt is mondtuk, mondták eleink évezredek óta: segíts a bajban levőn! És segítettünk is! A régi falu – „a megtartó székely falu” – önmagát kormányozta, s megsegítették egymást a bajban. Ha leégett a csűröd, a közösség újjáépítgette neked.
Vagy ne menjünk olyan messze. Érték volt: adott szó, hűség, szeretet, becsület és jóság. A másik ember tisztelete. És isteni törvény volt, hogy Ne lopj! Ne ölj! Ne kívánd a te felebarátodnak se házát, se ökrét, se feleségét!
Korunk új jelszavakat gyártott. Szabad szerelem. Az egyén joga. Saját utódod meggyilkolásának joga (magzatelhajtás). Fel­bomlanak a családok, közösségek, terjed az önzés, a csak én erkölcse. És intézményesíttetik, világpolitikává emeltetik a csalás, fosztogatás! A bankok becsapják ügyfeleiket. Uzsorakamattal „segítik” az országokat, befektetők hozzád építik a gyárukat, s téged tizedeannyi munkabérrel fizetnek, mint pár száz kilométerrel odább azokat, akiket nem rántott bele a sárba, nincstelenségbe a rád zúdított – mert az sem magától jött – kommunizmus embertelen rémuralma.
S miközben államfők tüntetnek a terrorizmus ellen, ott menetelnek közöttük azok is, akik rendeletére 350 ártatlan embert szállító repülőgépet lövetnek le, csak hogy politikai céljukat – másik ország befeketítését – megvalósítsák. S rendszereket akarnak megdönteni – s nemcsak akarnak, hanem meg is döntenek – azáltal, hogy tüntető zsoldosokat fizetnek, s orvlövészeikkel békés vagy jogaikat követelő embereket lövetnek le, gyilkoltatnak meg, ismét csak azért, hogy politikai céljaikat megvalósítsák. És folyik a népirtás, nyelvek, kultúrák – az én nyelvem, az én kultúrám s közvetve az én népem – gyilkolása (is), üldözése (is) és magának a kultúrának a gyilkolása, erkölcsszennyező, humánumirtó szenny-filmek tömkelege a tévék képernyőjén és mozik vásznán, melyekben egymásra lövöldöző emberek (terroristák!?) szaladgálnak ezzel a „tanulsággal” s hivatalosan is gerjesztett „tanítással”: semmi az ember, semmi – és semmiképpen sem szent – az élet, agyoncsaplak, mint egy legyet, s közben tüntetünk a terrorizmus ellen. De hogy államterror is van, gerjesztett terror, melyet demokráciának keresztelünk el, arról szó sem esik. És arról sem, hogy a jóságot, a humánumot kellene szembeszegeznünk, szembeordítanunk a rosszal vagy az azt megtestesítő érzéketlenekkel, a lelkekbe gázolók tetteivel.
Hát ezeket juttatta eszembe a Charlie-ügy. S ha én is ott lehettem volna, nem azt tartom magasba, hogy én is Charlie vagyok, hanem azt: Ember vagyok. Vagy hogy: Legyünk végre vagy újra emberek, emberek! A jóban higgyünk, és cselekedjük is a jót!
Bár tudom, hogy: „Akik hitetlenek, azoknak egyre megy, hogy intetted-e őket, vagy nem intetted.” (Korán, 6. 2. szúra)
 

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt kíván-e venni a december elsejei parlamenti választásokon?









eredmények
szavazatok száma 1529
szavazógép
2015-01-20: Közélet - :

Je suis dühös, de nagyon!

Dühös vagyok. Voltaire, Rousseau és Montesquieu hazájában 2015. január 7-én két fegyveres ember lelőtt tizenkét másikat. A nyugati társadalom felhorkant, felháborodott, tüntetéseket szervezett, félteni kezdte (többek között) a szólás szabadságát. Ami engem illet, én nem a párizsi szólás szabadságát féltem, és jelenleg nem Charlie miatt vagyok dühös.
2015-01-20: Közélet - Kuti János:

Hatás, ellenhatás (A múlt hét)

Sokan törik fejüket, vajon Barack Obama miért nem vett részt a nagy párizsi terrorellenes egységfelvonuláson. Már magyarázatok is születtek. Van, aki azt mondja, nem tudott menni, mert éppen tisztítóban volt az egyenruhája, mások szerint felesége nem engedte, mert amikor az amerikai elnök Dél-Afrikában volt Nelson Mandela temetésén, erősen legyeskedett a szép dán miniszterelnöknő körül, aki viszont most is ott volt Párizsban. Gyanítom, hogy valójában biztonsági okai voltak hiányának.