Azért, mert az életünket ledolgoztuk, vagy azért, mert megöregedtünk? Nem az a gond, hogy az ország pénztárát kifosztották azok, akik most ott vannak, ahol kell (rács mögött), és nem jut a nyugdíjasoknak? Vissza kellett volna venni az utolsó baniig, amit elsinkófáltak, mert ha kijönnek, nekik akkor is lesz, és nekünk akkor sem. Munkahelyet kellene teremteni, nem szociális és munkanélküli-segélyeket osztogatni! A mi időnkben hallani sem lehetett ilyen segélyekről, mi mindig dolgoztunk – azért, hogy most ne legyen semmink! Aki annak idején jól dolgozott, időnként kapott jutalompénzt, most a magáncégek adnak ajándékba egy bögrét a parasztnak. A szegény sorsú gyermekek szemét karácsonykor kiszúrják egy kis édességgel, de ez nem elég, uraim és hölgyeim. Miért kap a kisgyermek havi 200 lejt az államtól, és a nagyobb, aki már óvodába jár, alig 42 lejt? Miért  különböztetik meg a gyermekeket is? Ebben az országban sem a gyermekeknek, sem az öregeknek jobb sorsuk nem lesz, miért is kellene sok gyermeknek éheznie?
MOLNÁR SÁNDOR, Árapatak. Nincs szándékomban Erdélyország történelmét boncolgatni, azt sem firtatom, hogy kié volt az évszázadok folyamán. De ha manapság valaki megkérdezné tőlem, kettős állampolgársággal rendelkező személyként szemrebbenés nélkül, határozottan válaszolnám, hogy „a miénk”. Eszembe jut, hogy egyik volt magas beosztású politikus többek között arról értekezett, hogy Erdélyt vérrel szerezték meg. Nekem, mint egyszerű embernek, ezzel kapcsolatban csak egy kérdésem lenne: miért kell valamit vérrel megszerezni, ha az emberemlékezet óta a tiéd volt?
MOLNÁR KATALIN, Kovászna. Felháborodásomat szeretném kifejezni a Román Posta munkájával kapcsolatosan. December 15-én feladtam egy csomagot Kovásznán, Temesváron lakó idős, beteg néninek szerettem volna örömet szerezni karácsonyra. Az értesítést, hogy csomagja érkezett, csak 24-én kapta meg, de aznap már nem tudta kiváltani a küldeményt. Hétfőn, a karácsonyt követő első munkanapon pedig azzal fogadták, hogy már visszaküldték... Először azt hittem, hogy a vonaton bolyongott tíz napig, de amikor a kovásznai postán visszakaptam, kiderült, hogy már december 17-én Temes­várra érkezett. Tehát valamelyik raktár sarkában várt félredobva, amíg visszairányították... Mondanom sem kell, minden tönkrement, ami benne volt, s az ajándékozó öröme keserűséggé változott. Nem hiszem, hogy egyszerű mulasztás volt, inkább cinizmus és rossz­indulat. Igaz is: miért akar egy székelyföldi magyar egy temesvári románnak csomagot küldeni pontosan a forradalom 25. évfordulóján? Hát, a Román Posta szolgáltatásait többé nem veszem igénybe, az biztos.
ERDŐS ISTVÁN, Barót. A gyermekekre, a fiatalságra, az emberiségre igen káros hatása van az úgymond hasznos elektronikának: az okostelefonok, táblagépek, laptopok és az ezekben található „mindent fejlesztő” játékok túlburjánzásának. A szakemberek – pszichológusok, pedagógusok stb. – tudják ezt, és az „igen hasznos” szerkentyűket idő- és lélekvámpíroknak nevezik. Ezzel kapcsolatban a Realitatea tévén is volt egy műsor vasárnap délben, de saját eddigi tapasztalatomból, hasonló német és magyar tévéműsorokból arra a következtetésre jutottam, hogy a gyermekek és a fiatalság jövőjének  érdekében drámai komolysággal, nem megmosolyogva és kézlegyintéssel kell kezelni a kérdést. Aki a tévében nem tudta megnézni, az interneten is megkeresheti, és nagyon ajánlom, hogy tegye is meg. Ne azt nézze, hogy milyen nyelven jön, hanem a lényeget, és gondolkozzon rajta nyugodtan és alázatosan.
FERENCZ BÉLA, Sepsiszent­györgy. Tisztelt olvasók, használják bátran a magyar nyelvet a mindennapi érintkezésben, utakon, tereken, üzletekben, közlekedésben stb., hiszen ezzel is erősítjük saját jelenlétünket és kultúránkat. Tapasz­talatom szerint sok betelepített városlakó is ért magyarul, ezért éljünk a lehetőséggel, beszéljünk velük is magyarul minél gyakrabban.